Advent 2. hete, hétfő – Iz 35,1-10; Lk 5,17-26
Karácsonyra milyen ajándékot készítünk Istennek és szeretteinknek? Istentől milyen ajándékot várunk?
A mai szentírási részek az ajándékozásról szólnak. Isten minden emberi elképzelést meghaladó módon jutalmazza meg azokat, akik bíznak Benne.
A babiloni fogság idején a zsidó nép számára Isten legnagyobb ajándéka az az ígéret volt, hogy a fogságba kényszerült nép hazatérhet. Ezen felül Isten meggyógyítja a vakságot, a süketséget, és a bénultságot.
A földies gondolkodású ember múló javakat, valamint testi gyógyulást kér Istentől, mint a bénult embert hordozók a mai evangéliumi történetben. Jézus nagyra értékelte a beteghordók hitét, akik reménységüket Belé vetették. Ők pusztán testi gyógyulást vártak, de a beteg először a bűntől való megszabadulást kapta ajándékul.
A zsidók jól tudták, hogy a bűnök megbocsátásának joga, illetve hatalma egyedül az Istené, mivel a bűnt Isten ellen követjük el. Nem gondoltak arra, hogy Isten a bűnbocsátó hatalmat is átadhatja Annak, Akinek minden hatalmat átad. Nem hittek Jézus isteni küldetésében, valamint a hatalmában sem.
Mi is az evangéliumban szereplő beteghordók bizalmával siessünk a Megváltó elé, nem csupán a saját gondjainkkal, hanem egymás testi-lelki bajait is hordozva! Először persze mi újuljunk meg! Jézustól a magunk számára kérjük elsősorban lelkünk meggyógyítását, bűneink bocsánatát! Ha ezt kérjük, akkor Izajás próféta jövendölése teljesül rajtunk is:
- megnyílik a fülünk Isten tanításának a befogadására,
- megoldódik néma nyelvünk Isten magasztalására,
- csüggedt szívünk örömmel, reménységgel telik el,
- elernyedt kezünket, valamint roskadozó térdünket eltölti Isten ereje.
Ezek lesznek az igazi karácsonyi ajándékok Istentől számunkra. De ezek elfogadása ajándék lesz részünkről is Isten számára. Aztán pedig minden emberi erőnkkel azon fáradozhatunk, hogy a lelkileg beteg testvéreinket is elvigyük Jézushoz. Ennél nagyobb ajándékot nem tudunk adni nekik.
Minden embernek szüksége van arra, hogy egy közösséghez tartozzék, hogy a közösség ereje hordozza őt. Emellett a mi áldozatkész szeretetünkre is szükség van ahhoz, hogy Jézus segíteni tudjon másokon. Lelkileg beteg testvéreinktől akkor se vonjuk meg a szeretetünket, ha ők még nem képesek a tevékeny szeretet tetteire!
Természetesen a szeretetünket ne kényszerítsük senkire rá, ha nem akarja azt elfogadni.
Elsősorban Isten országát keressük, akkor bízhatunk abban, hogy a többit is megkapjuk (vö. Mt 6,33). Aztán ámulhatunk azon, hogy az Isten csodát tesz először bennünk, aztán általunk.
Kérjük Istentől, hogy tisztítsa meg szívünket, teremtse újjá, töltse el erővel! Azután kérjük az ő segítségét, hogy karácsonykor az igaz hit aranyával, a rendíthetetlen remény tömjénjével, illetve az áldozatos, tevékeny szeretet mirhájával ajándékozhassuk meg Istent, valamint azokat az embereket, akiket Istentől ajándékba kaptunk, hogy gondoskodjunk róluk!