Advent 2. hete, csütörtök – Mt 11,11-15
Készek vagyunk-e áldozatok vállalására a mennyek országáért?
Megdöbbenünk Jézus kijelentésén, hogy „a mennyek országát az erőszakosok szerzik meg”. Emlékszünk arra, hogy a szelídeket nevezte boldogoknak, mert „ők öröklik a földet” vagyis az ígéret földjét, a mennyek országát. Hogyan lehet Jézus kijelentését érteni?
Különbséget van kétfajta erőszak között.
Az erőszak elsősorban külső erőszakot jelent, amely fenyegeti a mennyek országának megvalósulását. Ezt szükséges elszenvedni mindazoknak, akik a mennyek országába akarnak jutni. Ezt bizonyítja a próféták, valamint a szentek üldöztetése, sőt kiontott vére, amelyet Keresztelő János halálának módja is példáz.
De az erőszak belső erőszakot, önlegyőzést is jelent. Ezt egyrészt a külső erőszakkal szemben, másrészt önmagunkkal szemben szükséges kifejtenünk. Erre gondolt Jézus, amikor azt mondta, hogy a mennyek országát „az erőszakosok szerzik meg”. Ez következetes, megalkuvás nélküli küzdelmet jelent a bűnnel szemben. Ezt hirdette a Keresztelő, s ő maga erre adott példát.
Az erőszakosságot nem lehet kikerülni, nem lehet előle kitérni, tehát nem lehet tőle megszabadulni. A kétfajta erőszak egymás mellett létezik, sőt, egyik hat a másikra. A külső erőszak ellen egyedül a belső erőszak nyújthat védelmet. Aki béketűrő, aki türelmesen, illetve szelíden viseli a zaklatást, a méltánytalanságot, aki a belső erőszakot választva önmagát győzi le, az rendszerint tovább gerjeszti az erőszakot abban, aki ellene támad. Aki Isten életét éli, abban szükségképpen ütközik a belső, valamint a külső erőszak. Különös módon a belső erőszak kifelé szelíd erőként nyilvánul meg. Minél nagyobb mértékben adjuk át magunkat Istennek, minél jobban Őrá hagyatkozunk, annál alkalmasabbak vagyunk (szelídségünkben is) Isten erejének kinyilvánítására.
Szüksége felkészülnünk arra, hogy akármennyire szelídek vagyunk, önlegyőzésünk mértéke szerint akaratlanul is ingereljük a külső erőszak katonáit. Nyugtalanítja őket, hogy nem tartunk velük, hogy nem vagyunk olyanok, mint ők. Akármennyire békében akarunk maradni, provokálni fognak minket, hogy az erőszakra mi is erőszakkal válaszoljunk. Vigyázzunk, hogy miközben támadnak minket, ugyanakkor bennünk ne támadjanak ellenséges indulatok.
Akik a külső erőszakot alkalmazzák, átmenetileg fölülkerekedhetnek, de ezzel saját vereségüket készítik elő: „aki kardot ragad, az kard által vész el”. Nem az ilyen erőszakosok szerzik meg a mennyek országát! A mennyek országa akkor lehet a miénk, ha kitartunk a belső erőszak, az önlegyőzés útján, ugyanakkor megmaradunk szelídeknek, alázatosaknak, mint Jézus. Ezt viszont akkor tudjuk megtenni, ha tudatában vagyunk annak, hogy mindenért kárpótol a legnagyobb kincs: a mennyek országa, amely elnyerésének ez az ára, egyetlen lehetősége.
Mindehhez egyedül a Szentlélek adhat nekünk elegendő bölcsességet, elszántságot, valamint erőt, ugyanakkor szelídséget. Ezért kérjük Őt, segítsen minket, hogy mindig úgy viselkedjünk, hogy a miénk lehessen a mennyek országa!