Advent 2. hete, péntek – Iz 48,17-19; Mt 11,16-19
Elfogadjuk-e Jézusnak az örömre, illetve a bűnbánatra szóló felhívását?
Már ma kezdjük el a készülődést holnaputánra, az öröm vasárnapjára! Válaszoljunk arra a kérdésre, hogy mi okunk van az örömre? A válaszunk jellemző ránk, valamint egész egyéniségünkre.
Ismerjük el, hogy Jézusnak a mindennapi életből vett hasonlata ránk is érvényes! Bizony, olyanok vagyunk, mint Jézus idejében az utcán lézengő akaratos gyerekek, akiknek semmi sem volt jó, mert mindig mást akartak játszani, mint amit társaik javasoltak. Az egyik csoport hiába akart lakodalmast játszani, amazok nem táncoltak, vagy hiába akart temetést játszani, amazok nem jajgattak.
Jézus nemzedéke nem fogadta el sem János bűnbánati felhívását, sem Jézus örömhírét. A Keresztelőt szélsőségesen kemény aszkéta élettel vádolták. Jézust pedig, aki együtt evett-ivott az emberekkel, hogy szót értsen velük, „falánk, borissza” embernek nevezték, csak hogy hallatlanra vehessék az ő szavát is.
Játékrontók vagy hervasztók a mi környezetünkben is bőven vannak. Vigyázzunk, nehogy mi is közéjük tartozzunk! Ha hibákat keresünk másokban, akkor biztosan fogunk is találni. Sőt, még a jót is rosszra tudjuk magyarázni. Talán éppen ebből kiindulva találunk kifogásokat is, hogy mi miért nem tesszük a jót. Ne legyünk hervasztók, semmi jónak az elrontói! Főleg ne legyünk játékrontók Isten nagy játékában, ahol Jézusnak a bűnbánatra és az örömre való felszólításai hangzanak el! Bánjuk meg hibáinkat, amelyet követhet a megtérés. A megtérésnek az eredménye pedig a megújulás. Akkor szívből örülhetünk majd Karácsony ünnepének is!
Nem arról van szó, hogy hunyjunk szemet a hanyatlás, illetve a romlás nyilvánvaló tünetei fölött! De mindennek csupán a hervasztás lenne az eredménye, ha nem neveznénk meg az okot. Az ok pedig nem más, mint Isten parancsainak elhanyagolása, a hűtlenség. Ebből következik a békétlenség, valamint a népesség fogyása, ahogyan Izaiás próféta könyvében olvashatjuk: „Ha megtartottad volna parancsaimat, békéd olyan lenne, mint a folyam… Nemzetséged annyi volna, mint a föveny, és ivadékod, mint a homokszem”.
Nem szükségesek hosszadalmas kutatások ahhoz, hogy lajstromba vehessük, Istennek melyik vagy milyen parancsait hanyagoltuk el. Elegendő, ha egyszerűen csak Jézus új parancsára gondolunk, hogy úgy szeressük egymást, ahogyan Jézus szeretett minket, teljes odaadással, illetve elfogadással. Fogadjuk el egymást, a másik jóakaratát, valamint a másik gyöngeségeit, egyszerűen a másikat, úgy, ahogy van.
„Készítsétek az Úr útját” (Mt 3,3)! Számunkra ez a megtérés útja. Ezen az úton járva találkozhatunk az Úrral. Ha pedig találkoztunk Vele, akkor maradjunk hűségesek Hozzá! Adja Isten, hogy az együttléteinkből fakadó örömünk soha meg ne szűnjön!