Advent 3. vasárnapja – „Gaudete”„öröm vasárnapja” Iz 61,1-2.10-11;1Tessz 5,16-24; Jn 1,6-8.19-28.
Jellemző-e ránk az öröm? Tudunk-e örülni? Mi ad nekünk igazi örömet?
Az egyházi évben két vasárnap is az örömre szólít fel. Mindkettő bűnbánati időszakra esik, az egyik nagyböjtben, a másik pedig adventben van.
A szentleckében Pál apostol nem egyszerűen felszólít, hogy „Legyetek mindig derűsek”, hanem azt is megírja, hogyan lehet ezt elérni: „Imádkozzatok szüntelenül”! Ez nem csupán szóbeli imák mondását jelenti, hanem Isten személyes jelenlétének a tudatosítását. Mert Isten nem pusztán kívülről érkezik hozzánk. Az advent abban az értelemben is Úrjövet, hogy felfedezzük magunkban Isten csendes jelenlétét. Nemcsak annak örülünk, hogy közeledik már a Karácsony, hanem annak is, hogy Isten állandóan bennünk van.
A szentlecke az öröm néhány forrását is felsorolja.
„Adjatok hálát mindenért”! A hála is a derű forrása. Mindenben vegyük észre Isten ajándékát! Ha csupán a hiányainkra vagy a kudarcainkra gondolunk, ha egyedül arra figyelünk, amit mi cselekszünk vagy hanyagolunk el, vagy ha arra a sok rosszra összpontosítunk, ami embertársaink részéről ér minket, akkor elveszítjük lelkünk egyensúlyát. Elsősorban arra szükséges figyelni, amit Isten adott, illetve ad! Ha hálásak leszünk mindenért, akkor meg fogjuk tapasztalni, hogy: „akinek van, annak még adnak…” (Mt 13,12).
„Ne oltsátok ki a Lelket”! Legyünk nyitottak a jóra, figyeljünk a Szentlélek vezetésére! „Vizsgáljatok meg mindent, és a jót tartsátok meg”! „Mindenféle rossztól óvakodjatok”! Tanuljunk meg szelektálni! Ahelyett, hogy a szeméten, az értéktelen gabonaszemeken botránkoznánk, gyűjtsük be a tiszta búzát! Ne raktározzuk magunkban a rossz érzéseket, illetve emlékeket! Lelkünk legyen szentély, ne pedig szemétlerakat!
Tudjunk örülni szeretteinknek! Ne vegyük magától értetődőnek, hogy szeretnek minket, gyarlóságaink ellenére is. Isten ajándékozta őket nekünk, Ő oltott a szívükbe szeretetet irántunk. Örüljünk annak, hogy egymáshoz tartozhatunk, valamint velük együtt Istenhez! Örüljünk azoknak is, akikkel itt a templomban együtt lehetünk!
Tudjunk örülni fáradtságunknak is, ha Isten, vagy szeretteink szolgálatában fáradtunk el. Lehet örülni még szenvedéseinknek is, mert kiegészíthetjük Krisztus szenvedését, szeretteink javára (vö. Kol 1,24).
Nyíljék meg szívünk az örömre! Éljünk a sokféle öröm lehetőségével! Folytassuk örömeink összegyűjtését, hogy három hét múlva (az év végén) méltó hálát tudjunk adni! Aztán folytassuk a hálaadást egész életünkben! Az is töltsön el örömmel, ha meg tudjuk bánni hibáinkat! Higgyük el, hogy ez örömet ad Istennek is!
Törekedjünk arra, hogy személyes kapcsolatban legyünk Istennel, illetve minél többet együtt legyünk azokkal, akiket szeretünk! A keresztény öröm legfőbb alapja a Krisztussal való személyes kapcsolat, ami rajtunk múlik. Mert Krisztus velünk akar lenni mindennap a világ végéig.