Évközi 34. hét, szombat – Lk 21,34-36
Készen állunk-e az Úrral való találkozásra? Az eltelt egy év alatt közelebbi (személyesebb) kapcsolatba kerültünk-e Istennel (az Atyával, a Fiúval, illetve a Szentlélekkel)?
Az egyházi év végéhez érve érdemes számadást készítenünk arról, hogyan alakultak a kapcsolataink egymással, illetve a három személyű egy Istennel.
Lukács evangéliumának mai részletében elhangzik Jézus utolsó beszéde. Ebben a világ végével kapcsolatban óvatosságra inti a tanítványait: „Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeskedésben és az evilági gondokban. Így majd nem ér készületlenül benneteket az a nap”. Ez a felhívás mindnyájunknak szól. 
Vonatkozik nem csupán a világnak a végére, hanem egyéni életünk végére is. Mert a világ végének utolsó napját minden ember abban az állapotában éli át, amelyben halálakor van. A halál pedig: „Mint a csapda, úgy csap le mindazokra, akik a földön laknak”.
Ezért mindnyájunknak az a feladata, hogy életünk utolsó napján készen legyünk a Jézussal való végső találkozásra. Jézus felszólítása helyénvaló, de nem ijesztgetés akar lenni. Az ő szavai szeretetből, a megmentés érdekében hangzanak el. Akit egyedül a földi élet élvezete érdekel, az nem törődik az utolsó nappal, amikor a végső sorsunk eldől.
Az idő múltával minden nappal feltétlenül közelebb kerülünk az ítélet napjához. Csupán az a kérdés, hogy lélekben mennyire kerülünk közelebb az Istenhez. Mint ahogyan a mai napunk az egyházi év határát jelenti, ugyanígy határkő lehet az életünkben minden egyes nap, amelyen megnyerjük, vagy elveszítjük a küzdelmet az örök életért.
Azután Jézus így folytatja: „Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt”! Tehát a virrasztás, illetve az imádság összekapcsolódik. Aki imádkozik, az éber Isten felé. Megfordítva is igaz, hogy aki lelkileg éber, az imádkozik.
Ezzel a felhívással indult el Jézus a szenvedésébe. Az Olajfák hegyére érve a felhívását azzal egészítette ki, hogy: „Imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek” (Lk 22,40). Máté, valamint Márk evangélisták még hozzáteszik, hogy: „A lélek ugyan készséges, de a test gyönge” (Mk 14,38).
Jézus úgy fog visszatérni, mint Emberfia, akinek Isten minden hatalmat átadott. A végső szó az Övé lesz. Ezért erősödjünk meg a hitünkben! Mert Ő azt is mondta, hogy: „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön” (Lk 18,8). Úgy éljünk, úgy virrasszunk, úgy imádkozzunk, hogy számunkra az utolsó nap a Jézus Krisztussal, illetve a minden szerettünkkel való várva várt boldog találkozás, valamint a beteljesülés napja legyen!
Ezzel a hittel, illetve reménnyel mondjuk ma estétől kezdve nem csupán adventben, hanem egész életünkben nagyon gyakran, hogy: „Jöjj el, Uram, Jézus” (Jel 22,20)!