Advent 4. vasárnapja – Iz 7,10-14; Róm 1,1-7; Mt 1,18-24
Készek vagyunk-e Isten akaratának elfogadására?
Ma szent Józsefnek a próbatételeket is kiálló hitét, valamint az ő szeretetét állíthatjuk magunk elé követendő példának.
József Biblián nevelődött, istenfélő, igaz ember volt. Emberi nagyságát az is bizonyítja, hogy Máriát választotta feleségül. Mária pedig méltónak tartotta őt, hogy házasságra lépjen vele. Imájukban valószínűleg mindketten úgy gondolták, hogy Isten rendelte őket egymásnak. Ehhez kérték az Ő áldását. József bizonyára arról álmodozott, hogy egy sok gyermekes boldog család pátriárkája lesz. Isten azonban más szerepre szánta őket.
József bizonyságot tett arról, hogy Máriát igaz szeretettel szereti. Ennek igazi próbája Mária áldott állapota volt. Egyedül József tudhatta, hogy nem tőle van a gyermek. Iszonyú gond gyötörhette. Egy törvényt betartó igaz ember nem tarthat magánál egy házasságtörő asszonyt (ilyen esetben az asszonyt elrettentésül kivégezték).
Isten József kezébe tette Mária sorsát, életét. Az ő döntése Mária iránti szeretetének a legszebb bizonyítéka volt. Mert bár minden körülmény Mária hűtlenségét támasztotta alá, mégis úgy döntött, hogy megvédi Mária életét, az ő becsületét. Erre a válólevél adását találta alkalmasnak. Ez azt jelentette volna, hogy nem vállalja ugyan Máriával a házasságot, de a világ szemében azt a látszatot kelti, hogy tőle van a gyermek. Aztán kész volt arra is, hogy akár élete végéig egyedül éljen fájdalmával.
Ez a döntés volt József részéről a bizonyíték, hogy méltó arra a szerepre, amelyre Isten kiválasztotta őt. Csupán ezután küldte el hozzá Isten az angyalát, aki így szólt hozzá: „József,… ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van”. Mária nem egy házasságtörő nő, sőt nem is akármilyen nő, hanem szeplőtelenül szépséges szűz, ugyanakkor Isten Fiának anyja, valamint az Úr akarata szerint az ő jegyese. Azt mondta a angyal, hogy: „feleségül vedd”. Ami korábban elválasztotta volna őt Máriától, most még meghittebben egyesítette őt vele. Visszaadta őt neki, mint jegyest.
József kész volt átengedni Istennek Máriát. Hagyta, hogy Isten beavatkozzon az életébe. Az lehet igaz ember, aki nem szab feltételeket Istennek, hanem engedi, hogy Isten úgy cselekedjen vele, ahogy Neki tetszik.
Mindnyájunknak sok imára, Istennel való személyes kapcsolatra, az ő segítségére van szükségünk ahhoz, hogy hivatásunkat megismerjük, aztán abban egész életünk folyamán megmaradjunk. Engedjük, hogy Isten belépjen az életünkbe! Ezzel együtt biztosan megérkeznek a nehézségek is. De legyünk meggyőződve arról, hogy Isten tervei jobban szolgálják üdvösségünket, mint ahogy mi gondolnánk.
Sohase feledjük a legnagyobb ígéretét Istennek, amit meg is valósít kezdettől fogva, halálunk napján, aztán mindörökké, hogy: „velünk az Isten”!