December 22. – Lk 1,46-56
Hogyan készülünk Jézus születésének méltó megünneplésére?
Karácsonykor a Szűzanya éneke lehet a mintánk, hogy méltó módon köszönthessük a testté lett Igét.
Mindenekelőtt imádjuk, magasztaljuk az Istent!
Mária előzőleg hosszú utat tett meg gyalog, ezért bizonyára nagyon elfáradt. Neki is voltak gondjai, teendői, fáradalmai. De énekében nem szerepel semmiféle kérés, panasz vagy vigaszkeresés. Ő ujjongással emelte Istenhez gondolatait. Istenre vetett tekintettel nézett önmagára, kicsinysége tudatában átérezte Istennek minden érdem nélkül rááradó szeretetét.
Isten imádása, dicsőítése után következett a köszönet, a hálaadás Isten hűségéért. Nem egyszerűen a maga nevében mondott köszönetet, hanem népének nevében is. Ez a magyarázata annak, hogy az Ószövetségi Szentírásban különböző helyeken található mondatokkal adott hálát.
Mi is adjunk hálát azért, hogy velünk is nagy dolgokat művelt a Hatalmas! Ne a hiányokra, a megoldatlan helyzetekre, a szenvedéseinkre tekintsünk, hanem adjunk hálát Isten velünk művelt nagy tetteiért! A kinyilatkoztatással Isten minden emberi értelmet meghaladó titkokat tárt fel előttünk. A keresztségben isteni természetében részesített, a szentáldozás által pedig Krisztust hordozhatjuk.
Ezek mellett vannak külön személyes adományaink is. Isten különösen az alázatosaknak ad nagy ajándékokat, akik rábízzák életüket, illetve akik Neki akarnak szolgálni. Életünk legnagyobb ajándéka Ő maga. Köszönjük meg azokat az embereket is, akiknek a szívébe irántunk való szeretetet öntött, akik szeretnek minket, akiket szerethetünk, valamint akik elfogadják a mi szeretetünket!
A saját népünk történelméért se felejtsünk el hálát adni! Ne csupán az emberi hibákat lássuk meg nemzedékről nemzedékre, hanem az Isten irgalmát, hűségét, az ő hatalmas tetteit is, amelyekkel felforgatja az ellene lázadó, illúziókban élő emberek látszatvilágát. Hűséges az Isten ígéreteihez, valamint irgalmasságához, Ábrahámtól Krisztusig, Szent István királyunktól a magyar szenteken át a mai napig. Ennek az évnek a történéseiért, a megpróbáltatások közben kapott kegyelmekért is adjunk hálát!
Ne elégedjünk meg a saját, előre elkészített szavainkkal! Ahogyan Mária is a hagyományból merítette magasztaló énekéhez a szavakat, úgy határozzuk el, hogy mi is bekapcsolódunk a közös imádságba, valamint az éneklésbe, olyan szépen, valamint lelkesen, amennyire tőlünk telik! De közös éneklésünk nem a szép szavak, illetve a szép dallamok miatt lesz értékes, hanem azért, mert Krisztus nevében összegyűlve imádkozunk, Vele együtt adunk hálát az Atya végtelen szeretetéért. Hiszen Krisztus mondta: „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20).