Advent 4. vasárnapja – Zsid 10,5-10; Lk 1,39-45
Készek vagyunk-e megosztani egymással a hit örömét?
Egy hete (az öröm vasárnapján) arra a kérdésre kerestük a választ, hogy örömteli-e az életünk, illetve hogy mi ad nekünk igazi boldogságot. A mai vasárnapon megerősödhetünk abban, hogy az öröm feltétele az Isten szeretetében való hit, valamint az ő akaratának készséges teljesítése.
Isten Igéje amint megfogant Mária méhében, azonnal útra kel. Az Úr Jézus Máriában megkezdi vándorútját, amit megkeresztelkedésétől kezdve egész földi élete során tenni fog. Útra kel, hogy találkozzon az emberekkel, hogy szabadítást vigyen, hogy hirdesse Isten Országának közelségét az embereknek. Ugyanakkor útra készteti mindazokat, akik befogadják, akiket élete részesévé tesz. Mária elkezdi teljesíteni azt a feladatot, amelyet később Jézus az apostolaira, valamint ránk is bíz, hogy örömmel vigyük mindenhová a megváltás jó hírét.
Erzsébet szerint Mária boldogságának az oka a bizalomteljes ráhagyatkozása Istenre: „Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked”. Mária bizalommal elfogadta Isten akaratát, így lett a Megváltó édesanyja. Mária közreműködése nélkül Isten megváltó műve nem valósulhatott volna meg.
Aki részesül az Úr látogatásában, az megnyílik, útra kel, többé nem fél, mert annak a bizonyosságával él, hogy az Úr vele van. Ez az, ami átalakítja az életet.
Abban a nagy műben, amely az angyali üdvözlettel kezdődött, valamint Máriával folytatódott, Isten nekünk is szerepet szán. Ennek tartalmát, illetve formáját akkor tudjuk felfedezni, ha megkeressük társainkat, akikkel csöndesen összefoghatunk. Ők azok a titoktudók, akiknek köszöntése, imádságos szava megerősít minket kegyelmet hordozó, valamint közvetítő küldetésünk felismerésében, illetve teljesítésében.
Osszuk meg az Istenhez tartozás boldogságát olyan testvéreinkkel, akik ugyanannak a titoknak a hordozói! Isten gondoskodása Mária mögé odaállította Erzsébetet, ahogy Fia mellé a Keresztelőt, hogy kiválasztottságukban ne legyenek egészen egyedül. Mellénk is ad társakat, hogy egymást támogatva, egymás hitét megerősítve, a gyermek Jézusban felismerjük a Messiást, az Isten Fiát, valamint fogadjuk be Őt életünkbe!
Folytassuk azt a régi keresztény hagyományt, hogy a karácsonyt követő napokban felkeressük hívő hozzátartozóinkat, hogy boldog karácsonyi ünnepeket, valamint Istentől megáldott új évet kívánhassunk egymásnak!
Kérjük a Szentlelket, hogy irányítson, vezessen minket, segítsen megismerni, hogy mi az Atya akarata, mit tegyünk. Ha ebben segítjük egymást, akkor leszünk jó testvérei Krisztusnak, egymásnak, így leszünk kedves gyermekei a mennyei Atyának.