December 24. – 2Sám 7,1-16; Lk 1,67-79
Hogyan készültünk fel Jézus születésnapjára?
Adventi felkészülésünk végéhez érkeztünk. A Karácsony ünnepére való felkészülésünkben mi volt számunkra a legfontosabb? Vajon szántunk-e időt arra, hogy méltón fogadhassuk szívünkbe Jézust?
Általában nem gondolunk arra, hogy az utolsó adventi napokban ördögi támadásoknak leszünk kitéve. Mert Jézus születésének ünnepe nem egyszerűen emléknap, hanem valóságos születés. 
Ha a gonosz lelkek az Ige megtestesülését már nem tudták megakadályozni, Jézus születéséhez közeledve Betlehem lakóit sikerült megakadályozniuk abban, hogy szállást adjanak a megtestesült Igének. Ma is azokat támadják, akik lakást szeretnének készíteni Jézus számára.
Karácsony ünnepéhez közeledve általában kimerülünk a sok tevékenységben. Legalább a felkészülés utolsó napján határozzuk el, hogy nem engedünk a kísértéseknek! Krisztus megszületett! Nálunk is kopogtat már, amikor talán még nem készültünk föl teljesen a fogadására. Sőt, esetleg a legnagyobb rendetlenség, illetve felfordulás közepette vagyunk.
Vegyük megtiszteltetésnek, hogy Isten minket választott ki hajlékául, hogy templomává legyünk! Miután a szentgyónásban kitakarítottuk testünk, illetve lelkünk templomát, érezzük át azt az örömet, hogy Isten irgalmas szeretettel szeret minket! Adjuk tovább az ő irgalmas szeretetét! Hiszen Ő azért lett emberré, hogy a mi testvérünk legyen, valamint mi is jó testvérei legyünk egymásnak. Ha ezt megvalósítjuk, akkor ezzel adjuk a legnagyobb ajándékot Jézusnak.
Zakariásnak a mai evangéliumban elhangzott imája sok szempontból hasonlít Mária hálaadó imájához. Az ő imáik legyenek számunkra minták a mi személyes imáinkhoz! Nem csupán karácsonykor, hanem életünk minden napján, végúl majd akkor is, amikor eljön életünk utolsó órája!
Zakariás, valamint Mária nem pusztán a történelem hatalmas tettiért adott hálát, hanem Isten végső, szabadító tettéért is, vagyis azért, hogy nem lesz szükség több szabadításra. Mi is így adjunk hálát a magunk, valamint nemzetünk szabadságáért!
Aztán Zakariás köszönetet mondott saját fiáért is. Mi is mondjunk köszönetet szeretteinkért, és szintén ne csak karácsonykor! Ne vegyük magától értetődőnek, hogy ők szeretnek minket! Miután befogadjuk Jézust, Őt ajándékozzuk nekik! Adjunk hálát azért, hogy nem egyszerűen közöttünk, hanem mindnyájunkban szállást vesz Jézus!
Ha pedig azt tapasztaljuk, hogy körülöttünk nem mindenki fogadta még be Jézust, akkor az ő nevükben is köszöntsük a megtestesült Igét! Kérjük Őt, segítsen meg mindnyájunkat, hogy ne csupán az ő földi jászolánál, hanem majd a mennyben is együtt lehessünk Vele mindnyájan!