December 25. Pásztorok miséje – Lk 2,15-20
Milyen üzenete van a pásztorok miséjének?
A 4. században már általánossá vált, hogy karácsony napján három különböző misét lehet mondani. Szent Ágoston (354-430) már azt is megmagyarázta, hogy mi ennek az oka. Az éjféli misében Krisztus földi születésének emlékét látták, a reggeli misében (amit ma pásztorok miséjének nevezünk) Krisztusnak az emberi lélek számára való megszületését ünnepelték, míg a nappali misében az Atyától való örök születését.
A karácsony a Megváltó befogadásának, valamint egymás elfogadásának az ünnepe.
Gondolkodjunk el azon, hogy miért a legnyomorúságosabb barlangistállót választotta ki Isten. Miért olyan szerényen, félrevonultan, csendben történt a semmihez sem fogható, megismételhetetlen esemény?
Fontos üzenete van annak, hogy az angyalok nem a főpapoknak, az előkelőségeknek, még csak nem is Betlehem lakóinak, az egyszerű közembereknek hirdették meg az örömhírt, hanem a pásztoroknak. Ők a Megváltó születésének örömhírére azonnal útnak indultak, hogy felkeressék az újszülöttet. Igazán a pásztorok tudták értékelni, hogy mit jelent egy szükséghelyen megszületni, valamint hogy Isten Fia (Akit Betlehem lakói nem fogadtak be) a barlangistállót is elfogadta. A pásztorok hittel felismerték a kicsiny gyermekben a Messiást.
Isten azért vállalta, hogy ilyen körülmények között szülessék meg, azért érkezett védtelen, gyönge kisgyermekként, hogy merjük végre elhinni, Ő semmi mást nem akar tőlünk, mint önmagát adni nekünk. Azért érkezik így, hogy merjük Őt a karjainkba venni, magunkhoz ölelni. Ha valaki megérti ezt a nagy titkot, akkor a szíve megtelik örömmel, az élete pedig megtelik tartalommal, hiszen az örök, teremtő Isten számára végtelenül értékesek és fontosak vagyunk.
Karácsony ünnepe arra hív bennünket, hogy nyissuk meg a lelkünket, engedjük, hogy a szelíden önmagát ajándékozó Isten belépjen az életünkbe, hogy betöltsön minket az ő életével!
Isten elfogad minket olyannak, amilyenek vagyunk. Mi is fogadjuk be Őt! Most is jön, keresi az alázatos, a megtört szívű embereket. A mi szívünk ajtaján is kopogtat, hogy megnyissuk, hogy szállást adjunk neki. Nem kér gazdag ajándékokat. Ő hozza gazdagon a szeretet ajándékát nekünk, valamint azoknak, akik mellettünk élnek. Fényt hoz a sötét emberi szívekbe, a tragédiáktól megfeketedett világba.
A mai napon tehát nem csupán Krisztus 2000 évvel ezelőtti megszületésének napját ünnepeljük, hanem az Ő bennünk való születését is. Nekünk, akik befogadjuk Őt, az a küldetésünk, hogy rajtunk keresztül születhessék bele Isten a világba. Vállaljuk ezt szívesen, azután amit ebben a csodában megtapasztaltunk, azt adjuk tovább környezetünknek! A pásztorok nem tartották meg maguknak az örömhírt, hanem tovább adták. Merjünk beszélni Jézus Krisztusról, hogy Ő az Isten Fia, a mi Megváltónk!
December 25. ünnepi mise – Jn 1,1-18
Mit jelent számunkra karácsony ünnepe?
A mai evangéliumban János azt írja, hogy a megtestesült Igében: „élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága”. Ez azt jelenti, hogy a megtestesült Ige Élet, illetve Világosság. Szent Ágoston ezt így magyarázta: „Az Ige az Atya ölén Igazság és Élet, testet öltve utunkká lett”.
Tovább olvasva a mai evangéliumot: „Az Ige az igazi világosság volt,… hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek”. Ez azt üzeni számunkra, hogy Jézus bennünk akar megszületni. Így tud Isten az ő gyermekeivé tenni minket.
Szent Terézia Benedikta karmelita nővér (Edith Stein) írta: „Ó csodálatos csere! Az emberiség Teremtője, testet öltve magára, megajándékoz istenségével. Ezért a csodálatos tettért jött a világra a Megváltó. Ember gyermekévé lett Isten, hogy az emberek Isten gyermekeivé lehessenek”.
Jézus a biztonság, a meg nem szűnő reményt, valamint a szeretet örömét hozta el nekünk. Csukjuk be a tévelygéseknek, a gyűlöletnek, a kétségeknek a kapuit! Nyissunk utat a sötétséget legyőző fény, illetve a szeretet előtt! Legyen kedves vendége házunknak Jézus, Akinek a látogatását vártuk, Akit örök lakóként mindig a szívünkben hordozhatunk! Angelus Silezius írta: „Ha Krisztus százszor is születne Betlehemben, elvesznél, hogyha nem jönne el a szívedben”.
Fogadjuk be az Istent, hogy az ő gyermekeiként megkapjuk azt a hatalmat, vagyis azt a küldetést, hogy testvérei legyünk azoknak, akik úgy érzik, hogy nincsen senkijük. Segítsünk az Istennek megmenteni minden embert, újjáéleszteni azt a hitet, hogy lehetséges a remény azok számára, akik Istenben bíznak!
Igaza van Rónai György írónak és költőnek: „Megvallom, néha én is úgy érzem, hogy egyáltalán nincsenek többé a régi értelemben érvényes érveink. Van viszont, minden érvnél érvényesebben, ez a »született kicsinyded Jézus«. Ez a Gyermek, aki fázik, akinek egy árva rongya sincs, aki mindent tőlünk vár, mindenét tőlünk várja. Akit az öledbe kell venned. De csak úgy veheted öledbe, ha lehajolsz hozzá. A kicsinységéig kicsinyedve, hogy az öledbe vehesd, a karjaidba. Egyebünk nincs. Csak ez a meztelen gyermek, akit fel kell nevelni magunkban. És magunknak… A többi, édes Barátom, süket duma, szellemi zabhegyezés. De ez a Gyermek igazság, évről évre a Szeretet születése”.
A Krisztussal való együtt élés töltse el mindnyájunk szívét túlcsorduló mértékben szeretettel, örömmel, békével, hogy szeretteinknek is bőségesen jusson mindebből! Ne csupán most, az ünnepek alatt, hanem az új év minden napján is, egész életünkben!