Évközi 5. hét, hétfő – Ter 1,1-19; Mk 6,53-56
Hálásak vagyunk-e Istennek az örök életünkért?
A Szentírás első mondataiban az Isten titkait fürkésző ember arra keresi a választ, hogyan lett ez a világ. Isten válasza, hogy nem öröktől fogva létezik ez a világ, hanem az idők kezdetén a világ felett álló, örökkévaló, mindenható Isten a semmiből teremtette, valamint Ő kormányozza, hogy a teremtés elérje a célját.
A teremtés hat napjának felsorolása csupán azt mutatja, hogy a szent író, illetve a kortársai emberi tudásuk szerint milyen sorrendben gondolták el az egyes dolgok teremtését. A kinyilatkoztatás nem arra akart válaszolni, hogy Isten milyen sorrendben hozta létre a mindenséget.
Külön figyelmet érdemel az a megjegyzés, hogy „sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött.”
A régi korok embere a semmi, valamint a létező valóság közötti különbséget a sötétség, valamint a világosság ellentétével érzékeltette. Ezért kezdődik a felsorolás a világosság létrehozásával.
Az összehasonlító vallástudomány rámutat még egy nagyon fontos tényre. A korabeli többi teremtés-mítoszban, amelyek szintén a világ kialakulásának módját és miértjét kutatják, az ember csupán melléktermékként, sőt a kitalált istengyermekek torzsalkodásának büntetéseként jelenik meg a világban. A bibliai teremtéstörténetben viszont a világ teremtésének értelme, célja az ember. Vagyis az emberért, értünk teremtette Isten a világot. Minden értünk van, a mi örök üdvösségünkért.
János evangéliumának prológusa, amely ugyanazzal a szóval kezdődik, mint a teremtéstörténet, még konkrétabban, illetve pontosabban kifejti, hogy miért, valamint hogyan lett a világmindenség. Ebben János evangélista Isten Igéjében jelöli meg a kezdetet, valamint az okot, mert Általa lett minden. Róla állítja azt is, hogy: „Benne volt az élet, s az élet volt az emberek világossága.” (Jn 1,4)
Többször is elhangzik: „Isten látta, hogy ez jó.” Az ember teremtése után is elhangzik: „nagyon jó mindaz, amit alkotott” (Ter 1,31). De akkor honnan van a világban a rossz, a betegség, a kereszt? A teremtéstörténet folytatásaként megtudjuk, hogy minden rossznak oka a bűn, a bűnök büntetése pedig a szenvedés, valamint a halál. A bűn következményétől (a haláltól) egyedül a Jézusba vetett hit ment meg. Mert az ő keresztje lett számunkra az Élet fája.
A mai evangélium arról szól, hogy ebből a betegségünkből akkor gyógyulunk meg, megérintjük Jézus ruhája szegélyét. Ahol Jézus megjelent, özönlöttek Feléje az emberek, „és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult”. Mert Ő azért jött, hogy életünk legyen. Egyedül Ő adja nekünk az Élet Fájának a gyümölcsét, az örök életet.