Hamvazószerda – Joel 2,12-18; Mt 6,1-6,16-18
A nagyböjt folyamán hogyan szeretnénk megújítani az Istennel, illetve az emberekkel való kapcsolatainkat?
Életünk kapcsolatokból áll. Amilyenek a kapcsolataink, olyan az életünk. Ezért szükséges a kapcsolataink megújítása, egyre szebbé tétele.
Ma megkezdődik a „quadragesima” (a negyven hétköznap), amely nagycsütörtökig tart. Bűnbánattal készülünk az Istennel való szövetségünk, valamint az emberekkel való kapcsolataink megújítására, ezzel együtt pedig a húsvéti örömre.
Bűnbánatunk jeléül hamvazkodunk. A hamvazás szertartása előtt a pap emlékeztet minket Jézusnak a Márk evangéliumában leírt második mondatára: „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,15).
Az igazi, eredményes megtérésünknek, valamint az új életünknek az alapja az evangéliumnak a befogadása lehet. Ezért a nagyböjti időszakban nagyobb figyelmet, több időt szentelünk Isten igéjéről való elmélkedésre.
Örömmel tarthatunk bűnbánatot, mert Isten gyarlóságaink ellenére is szeret minket, ugyanakkor méltó arra, hogy mi is szeressük Őt.
Isten irántunk való szeretetének megtapasztalása késztet minket arra, hogy minél többet legyünk együtt Vele, (Rá figyeljünk, testben-lélekben ráhangolódjunk az ő akaratára). Ha így böjtölünk, akkor megérlelődnek bennünk a böjt gyümölcsei, amelyek mások örömére is szolgálnak. Az Istennel való bensőséges együttlét áldásai kiáradnak a körülöttünk élőkre is.
Ma is időszerű Joel próféta felhívása, amelyet az olvasmányban hallottunk (hogy bűnbánatunk külső jelei álljanak összhangban a lélek őszinteségével)! Mert nem ér semmit a hamvazkodásunk, ha szívünk távol marad az Úrtól.
A szentmise mai könyörgése arra is felhívja a figyelmünket, hogy a keresztény élet szüntelen küzdelem. A hibáink ellen vívott harcainkban az önfegyelem az egyik erőforrásunk. Ebben az időszakban a megszokottnál is többet imádkozunk, tudatosabban gyakoroljuk az irgalmasságot, valamint rendszeresen böjtölünk. A nagyböjti időszaknak ez a három fajta gyakorlata olyan, mint egy háromlábú széknek a lábai (mindegyikre egyformán szükség van, különben a szék felborul).
Az év minden napján, de különösen a nagyböjt időszakában szükséges harcot folytatnunk a kísértések ellen. Azért van szükség az önfegyelmezés gyakorlatára, mert így tudunk hűségesek maradni Istenhez, valamint tudjuk önzetlenül, illetve okosan szeretni embertársainkat.
A nagyböjti gyakorlataink célja, hogy jártasságot, valamint készséget szerezzünk arra, hogy életünk minden területén (a gondolkodásunkban, elhatározásainkban, érzelemvilágunkban) fejlődjünk a szolgálatban! – Ámen.