Évközi 6. hét, kedd – Ter 6,5-10; Mk 8, 14-21
Óvatosak vagyunk-e az evilági korszellemmel szemben?
Mire gondolt Jézus, amikor azt mondta, hogy „Óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!”
A kovász liszt és víz felhasználásával, természetes élesztőgombák, valamint tejsav-, ecetsav baktériumok felszaporításával készül. Főleg kenyér előállításához használják. Átvitt értelemben valamilyen egyesítő közösséget formáló tényezőt értünk alatta.
Jézus értelmezésében a kovász olyan tanítás vagy magatartás, amely erjeszt, összekapcsol, vagy éppen bomlaszt. Tehát a kovász nemcsak megkeleszti a kenyeret, hanem el is ronthatja azt. A farizeusok tanítását, illetve magatartását rossz kovásznak Jézus, amely tévútra vihet. Jézus ezért óvja tőlük a követőit.
A tanítványok aggodalmaskodása, hitetlenkedése más, mint a farizeusoké. Ők azért hibásak, mert a csoda láttára még mindig nem nyílt meg a szemük. Nem ismerték fel Jézusban az Isten Fiát, aki nemcsak földi táplálékot ad, hanem az örök élet kenyerét is.
A tanítványok állandóan a földi megélhetés kérdéseivel vannak elfoglalva, nehezen tudnak ezek fölé emelkedni. Jézus viszont az Isten Országáról szóló tanítást szeretné velük megosztani.
Ezen a ponton kapcsolódhat össze a mai evangéliumi részlet az ószövetségi olvasmánnyal, a vízözön történetével. A vízözön büntetését az ember gonoszsága váltotta ki. Mert „az ember gonoszsága, szívének minden gondolata és vágya mindenkor a rosszra irányul”.
Miután fény derült az elmúlt évtizedek áradásainak okaira, könnyebben megtaláljuk a kapcsolatot az emberi önzés (általánosságban az emberi gonoszság), valamint a vízözön között. Minden rossz abból ered, amikor az ember nem a Teremtő akarata szerint él.
Súlyosan nehezedhetnek ránk, illetve nagy kísértést jelenthetnek számunkra is a mindennapi kenyér biztosításának a gondjai. Ez volt Jézus első kísértése a pusztában. Ő azomban tudta, hogy „Nemcsak kenyérrel él az ember!”.
A mindennapi kenyér a mélyen hívő katolikus embernek Krisztus juthatna eszébe. Aki él a lehetőséggel, hogy szentáldozáskor a mennyei kenyér által Krisztus költözzön a szívébe, az felfedezheti, valamint értékelheti igazán azt, amit Jézus kovásza, illetve kenyere jelent. Ez bizalommal, bátorsággal, örömmel tölthet el minket. Az ilyen ember a megpróbáltatások (kísértések) között is hűséges tud maradni.
Óvakodjunk napjaink rontó kovászától! Ne engedjük, hogy a földi életünk gondjai elborítsanak minket! Ne feledkezzünk meg arról, hogy Jézus az örök élet kenyerét akarja adni nekünk! Jézus kérdése találjon visszhangra a szívünkben: „Még mindig érzéketlen a szívetek?”
Minden nagycsütörtökön eszembe jut az „Annyi bánat a szívemen” kezdetű népdal, melynek 3. versszaka:
„Akkor jussak én eszedbe, mikor kenyér a kezedbe!
Akkor se jussak egyébről, csak az igaz szeretetről!”