Hamvazószerda – Joel 2,12-18; Mt 6,1-6,16-18
Mit jelent számunkra a nagyböjti időszak?
A mai naptól kezdve bűnbánattal készülünk az Istennel való szövetségünk, valamint az embertársainkkal való kapcsolataink megújítására, illetve a húsvéti örömre. Bűnbánatunk jeléül az evangélium után, vagy a templom folyosóján hamvazkodunk. Közben a pap emlékeztet minket Jézusnak a Márk evangéliumában olvasható második mondatára: „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,15)!
Bűneink megbánásának, az igazi, eredményes megtérésünknek, vagyis a régivel való szakításnak, valamint a megújult életünknek az alapja egyedül az Evangéliumnak a befogadása lehet. Ezért a nagyböjti időszakban nagyobb figyelmet, több időt szentelünk Isten igéjének hallgatására, a róla való elmélkedésre.
Isten igéje világosságot ad nekünk ahhoz, hogy felismerjük, valamint elfogadjuk tévedéseinket, hiányosságainkat, mulasztásainkat. Ezek szomorúsággal tölthetnek el minket. De Isten irántunk való szeretetének felismerése erőt ad nekünk ahhoz, hogy elesettségünkből felkeljünk. Azért tarthatunk örömmel bűnbánatot, mert Isten bűnösségünk, méltatlanságunk ellenére is szeret minket, illetve Ő méltó arra, hogy mi is szeressük Őt.
Isten irántunk való szeretetének megtapasztalása késztet minket arra, hogy minél többet legyünk együtt Istennel, hogy Rá figyeljünk, testben-lélekben ráhangolódjunk az ő akaratára! Ha így böjtölünk, akkor megérlelődnek bennünk a böjt gyümölcsei, amelyek mások javára is szolgálnak. Így az Istennel való bensőséges együttlét áldásai kiáradnak a körülöttünk élőkre is.
Ma is időszerű Joel próféta figyelmeztetése, amelyet az olvasmányban hallottunk, hogy bűnbánatunk külső jelei álljanak összhangban a lélek őszinteségével! Mert nem ér semmit a hamvazkodásunk, ha szívünk távol marad az Úrtól.
A szentmise mai könyörgése arra is felhívja a figyelmünket, hogy a keresztény élet szüntelen küzdelem. A bűnök ellen vívott harcainkban az önmegtagadás az egyik erőforrásunk. Ebben az időszakban a megszokottnál is többet imádkozunk, tudatosabban gyakoroljuk az irgalmasságot, valamint rendszeresen böjtölünk. A nagyböjti időszaknak ez a háromfajta gyakorlata olyan, mint egy háromlábú széknek a lábai (mindegyikre egyformán szükség van, különben a szék feldől).
Az év minden napján, de különösen a nagyböjt időszakában harcot folytatunk a kísértések, valamint a bűnök ellen, amelyek lényege az Isten akaratának a megtagadása. Ezért a nagyböjti gyakorlataink célja, hogy jártasságot, készséget szerezzünk arra, hogy életünk minden területén, a gondolkodásunkban, elhatározásainkban, érzelemvilágunkban a személyi fejlődésünk iránya, célja az Isten akaratának a követése, a készséges, örömteli szolgálatban való megerősödés, illetve növekedés legyen! – Ámen.