Évközi 6. hét, péntek – Ter 11,1-9; Mk 8,34-9,1
Mi a Jézushoz való tartozásnak a feltétele?
A bábeli torony építésének kudarca a mi korunk számára is tanulságos. Az egységes, globalizált világ vágya, valamint minden egyesítésre való törekvés kudarcra van ítélve, sőt a már meglévő egység is felbomlik, ha minden közösség létalapját, valamint forrását, az Istent nem fogadják el.
Annak ellenére, hogy a kommunikációs eszközök forradalmát éljük, egyre nehezebben találják meg az emberek a közös nyelvet egymással. Így van ez nemcsak világviszonylatban, hanem még egy nemzeten belül is, az egyes társadalmi osztályokon belül, az egy munkahelyen dolgozók között, a kisebb közösségekben, sőt még a családban a szülők egymás között, illetve a gyermekeikkel, a testvérek között.
Csak az Atya tud minden népet egyetlen nagy családba összegyűjteni, amely csupán akkor maradhat fenn, ha a család minden tagja Isten törvényeit követi. Nélküle minden egységre való emberi törekvés már eleve kudarcra, széthullásra van ítélve. Addig nem lesz béke sem a családokban, sem egyéb közösségekben, a nemzetekben, az egyes országok között (Izraelben, valamint a muzulmán országok között sem), amíg Krisztust nem fogadják el.
Ugyanakkor üdvösségünk érdekében szükséges készen lenni minden áldozatra. Ha Jézus tanítványai akarunk lenni, akkor az önmegtagadás, a kereszthordozás által szükséges követni a Mestert, abban a tudatban, hogy csupán így lehet részünk a feltámadás dicsőségében. Vagy teljes hitben a szenvedő Messiást követjük, vagy a kedvezőtlen ítélet vár ránk.
Ha komolyan hiszünk abban, hogy az örök élet igéi Jézusnál vannak, vagyis ha az örök boldogságban vele akarunk lenni, akkor ennek a kereszthordozás a feltétele. A feltámadás dicsőségében való részesedésnek ez az ára. Jézus is azért tagadta meg önmagát, amikor nem ragaszkodott istenségéhez, azért vállalta a keresztet, hogy mi üdvözülhessünk.
Emlékezzünk Jézus biztatására, amelyet ebben a részben negatív formában fogalmazott meg, hogy „Ha valaki szégyell engem…, azt az emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” Ennek a másik oldalát is elmondta Jézus Máté evangéliumában (10,32), sőt ugyanezekkel a szavakkal olvassuk a Jelenések könyvében is (Jel 3,5): „Aki megvall engem az emberek előtt, azt én is megvallom majd mennyei Atyám előtt.” Milyen megtiszteltetés lesz az! Ezért érdemes vállalni az önmegtagadást, valamint a keresztet.
Jézus, valamint a kereszt elválaszthatatlan. Nem lehet a miénk Jézus a keresztje nélkül, ugyanakkor a kereszt is elviselhetetlen Jézus nélkül. Jézussal együtt szenvedjünk, hogy Vele, illetve szeretteinkkel is együtt lehessünk az ő dicsőségében!