Nagyböjt 2. vasárnapja – Ter 22,1-18; Mk 9,2-10
Felkészültünk-e a próbatételek fogadására, a kísértésekkel szembeni ellenállásra?
Miután Jézus a megkeresztelkedése, valamint a pusztai megkísértése után vállalta a szenvedéssel történő megváltást, azóta elmúlt három év. Amint közeledett Jeruzsálem felé, egyre élesebben körvonalazódott előtte a kereszt. Neki is szüksége volt megerősítésre (meg a tanítványoknak is)! Ez történt a Tábor hegyen.
Nagyböjt második vasárnapján minden évben Urunk színeváltozását szemléljük. Ne feledjük el, hogy Urunk színeváltozása a törökök fölött aratott 1456-os nándorfehérvári győzelem emlékére lett ünneppé. Ennek egész nemzetünk számára fontos üzenete van, amelynek a megértését készíti elő az ószövetségi olvasmány.
Ábrahámnak nagy kétségek közt háborgott a lelke, amikor azt gondolta, hogy Isten az ő fiának feláldozását várja el tőle! Végleges döntéssel a szívében, ugyanakkor végtelen bánattal a lelkében ment Mórija hegyére. Isten iránti ragaszkodása következtében azonban kész volt feláldozni életének minden értelmét, jövőjének legszebb álmát, az egyetlen gyermekét, öregségének boldogságát, valamint vigaszát. De fönn a hegyen megtudta, hogy Isten ezt csak próbatételnek szánta, nem akarja elvenni gyermekét. Megerősödött abban a hitében, hogy Isten hűséges és teljesíti ígéretét.
Mindegyikünk életében bekövetkezhet az a pillanat, amikor a szenvedésben, a magányban, a lelki sötétségben mi is annyira kilátástalannak érezhetjük helyzetünket, mint Ábrahám a Morija-hegyen. Olyan helyzetek ezek, amelyekből nem látjuk a kiutat, amikor úgy érezzük, hogy nincs már több reményünk. Ábrahám példája azonban arra tanít bennünket, hogy a legkilátástalanabb helyzetek, illetve utak végén is a jóságos Isten vár minket, aki mindig képes új reményt adni nekünk.
Jézus színeváltozása azt bizonyította a tanítványoknak, hogy Jézus nemcsak a kereszthalála után, a föltámadásban lett Isten Fia, hanem már a földi életében is az volt. Mózes és Illés megjelenése, valamint az Atya szava is ezt erősítette meg. Tehát amikor tudatosan vállalta, hogy emberi életét áldozatul adja értünk, akkor Ő lett egyben a főpap, illetve az áldozat.
Az Atya nekünk is mondja, hogy: „őt hallgassátok”! Az Ábrahámnak szóló ígéret nekünk is szól: „Utódaidat megsokasítom, … Utódaid által nyer áldást a föld minden népe, mivel hallgattál a szavamra”.
Amikor úgy érezzük, hogy kilátástalan helyzetbe, vagy végveszélybe került az életünk, bízzunk Istennek irántunk való hűséges szeretetében! Tartsunk bűnbánatot, térjünk vissza hozzá, újítsuk meg szövetségünket vele (erre való ez a nagyböjti időszak), aztán az ő tanítása szerint éljünk! Akkor eltölthet minket a remény a boldog földi, illetve az örök életre!