Évközi 4. hét, péntek – Sir 47,2-13; Mk 6,14-29
Gondolkodásunkban, valamint magatartásunkban igyekszünk-e követni Jézust?
Dávid király úgy élt tovább a nép emlékezetében, mint Isten embere. Amikor a zsidóság elvesztette politikai hatalmát, Dávid a vallásosság példaképe, valamint a remény jele lett számukra.
Sirák fiának könyve Dávidot hőstettei, illetve vallásossága miatt állította példaképül a nép elé.
Mert Dávid Isten segítségét kérte, ezért győzött Góliáton. – Mi se feledjük: Ha Isten velünk, ki ellenünk?!
Mivel Dávid megvallotta bűneit, azért nyert bocsánatot. – Bízzunk mi is mindig Isten irgalmában, de vigyáznunk arra, hogy nehogy elbizakodottá váljunk!
Mivel Dávid király igazán szerette Teremtőjét, ezért szerzett a templomi istentisztelet számára zsoltárokat. A mi imáinkat is Isten iránti, valamint embertársaink iránti tisztelet, illetve szeretet hassa át!
Márk evangélista megmutatja a párhuzamot Illés, valamint Keresztelő János, illetve Keresztelő János, valamint Jézus között, hogy aztán Jézust állítsa elénk példaképnek.
Illés, valamint Keresztelő János között Márk úgy állít hasonlóságot, hogy mindketten tanúságot tettek az igazságról, ezért Illést is egy középkorú asszony (Jezabel királynő) üldözte, Keresztelő János halála miatt pedig Heródiást tette meg fő bűnösnek. („Keresd az asszonyt!”)
Keresztelő János és Jézus sorsa is hasonló:
- Jánosnak meg kellett halnia. Jézusra is ez a sors vár.
- János, valamint Jézus megölése is gonoszsággal történt.
- Pilátus annak ellenére halálra ítéli Jézust, hogy nem tudja, milyen bűnt követett el, Heródes is kénytelen Jánost megölni.
- János holttestét is tanítványai viszik el, mint Jézusét.
De vajon eszünkbe jut-e ezeknél a párhuzamoknál egy sokkal fontosabb, amit Márk evangélista Jézus és köztünk szeretne felállítani! Vajon minket látva az embereknek eszébe jut-e, hogy Jézus jött vissza az életbe?
Marad a végső kérdés: hogyan van velünk az Isten, hogyan segít meg minket? A válasz Jézus példája. „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.” Jézus föltámadt. Ő mindörökké velünk van.
A földi élet velejárója, hogy előbb-utóbb mindegyikünk meghal. De éltessen minket az a hit, hogy Isten teljesíti ígéretét, nem távozik el tőlünk, nem hagy magunkra. Így lesz ez nem csupán a földi életünkben, hanem halálunkban, valamint az örök életben is. Ott is együtt leszünk Vele, illetve mindazokkal, akikkel együtt a földi életünkben Hozzá tartoztunk.
Örök emberi feladatunk: Krisztus megjelenítése. Istenünk Pál apostol révén azt kéri tőlünk, hogy „Ugyanaz a lelkület legyen bennetek, amely Jézus Krisztusban volt!” (Fil 2,5) Az a feladatunk, hogy öltözzünk Jézus érzéseibe, merüljünk el Jézus gondolataiban, valamint utánozzuk Jézus tetteit.