Január 1. Szűz Máriának, Isten Anyjának ünnepe (1967. év óta egyben a Béke Világnapja) Szám 6,22-27; Lk 2,16-21
Miben lehet példaképünk Szűz Mária, Isten Anyja?
A mai ószövetségi olvasmányban háromszoros áldás szerepel. Áldottnak azt az embert nevezzük, aki Istent hordozza. Az áldást a három isteni Személytől azért kapjuk, hogy Istennek ne csupán hordozói, hanem továbbadói is legyünk. Mert akit Isten megáld, az áldássá válhat azok számára, akik között él, ha ezt az áldást magában gondozza, valamint tovább adja (mint Ábrahám). Isten a mi közvetítésünkkel is meg akarja áldani azokat, akikkel együtt élünk.
Amikor azt kérjük nemzeti imádságunkban, hogy „Isten, áldd meg a magyart”, akkor azt is kérjük, hogy a többi nép számára is áldássá lehessünk. Ez akkor valósulhat meg, ha a teremtő Atyaisten gondviselő oltalmát, az emberarcú Fiúisten irgalmas, megbocsátó szeretetét, valamint az üdvösségre segítő Szentlelket közvetítjük kivétel nélkül mindenki számára, aki elfogadja.
A karácsony ünnepe nem pusztán emlékezés Jézus születésére, hanem valóságos születés. Az Úr továbbra is születik minden megkeresztelt emberben. Jézus bennünk történő megszületése egy hosszú folyamat, amely tőlünk időt, valamint türelmet igényel, míg életünk minden területét fokozatosan átjárja, mint a kovász a tésztát.
A mai evangélium újabb bepillantást enged Szűz Mária belső életébe. Lukács elbeszéli, hogy miután a pásztorok megtalálták a jelet, elmondták azt az üzenetet, amelyet az angyaloktól a kis gyermekről kaptak. Mária mindezeket megőrizte, forgatta a szívében. Lukács evangélista az idős Simeon szavai után is megemlíti, hogy Mária mindezeket „megőrizte” szívében (Lk 2,51).
Megőrizni azt jelenti, hogy befogadjuk Jézust, azután engedjük Őt magunkban egyre jobban kibontakozni. Jézus bennünk való jelenléte ugyanis nem egyetlen mozzanatos, hősies cselekvés, hanem fokozatos kibontakozás, amely gondos törődést igényel, mint egy kicsiny gyermek.
Vigyázzunk arra, hogy ez a fokozatos fejlődés legyen töretlen bennünk! Ahogyan August Betz fogalmaz egyik imájában, mi is kérjük, hogy: „Jézus! Ahogy Máriában éltél és benne testté lettél, úgy élj bennem is most, légy bennem is testté! Te gondolkozz bennem, Te imádkozz bennem, Te szeress bennem, Te szenvedj bennem, Te nézz a szememmel, Te beszélj a számmal, Te cselekedj a kezemmel, Te működj általam…”.
Ha Isten áldotta új évet kívánunk, akkor tegyünk is meg mindent azért, hogy Isten legyen jelen bennünk, illetve közöttünk egyre személyesebben, valamint működjünk együtt Vele! Amikor pedig valakinek azt mondjuk, hogy Isten éltesse, akkor azt óhajtjuk, hogy az illetőnek a Szentlélek tegye egyre élőbbé, személyesebbé a kapcsolatait az Atyával, a Fiúval, valamint velünk is, már itt a földön, majd pedig az örök életben!
A „BÚÉK” azt jelentse számunkra, hogy bízzuk újra életünket Krisztusra! Így kívánjunk egymásnak Isten áldotta, sikeres, boldog új évet!