Évközi 2. vasárnap – Jn 1,29-34
Minden szentmisében mondjuk, hogy „Íme az Isten Báránya, Aki elveszi a világ bűneit.” Csupán az a kérdés, hogy hajlandóak vagyunk-e felismerni, illetve odaadni bűneinket?
Keresztelő János tanúságtétele összekapcsolja az ószövetségi várakozást a beteljesedéssel. Az „Isten Báránya” kifejezés felidézi az Egyiptomból való szabadulás emlékét, amikor a zsidók bárány vérével kenték meg ajtófélfáikat, hogy elkerülje őket a halál, továbbá az Izajás próféta által megjövendölt szenvedő szolgát, akinek „az Úr vállára rakta mindnyájunk gonoszságát” (Iz 53,6).
Figyelemre méltó, hogy János felismeri Jézust, de nem azonnal. Kétszer is elmondja: „Én sem ismertem őt.” Ez meglepő, hiszen ismerték egymást gyerekkoruk óta. János csupán akkor ismer rá Jézus valódi kilétére, amikor látja a Szentlélek leszállását. Ez egy fontos figyelmeztetés nekünk. Lehet, hogy Jézust felszínesen már ismerjük, de valódi felismerésre csupán a Szentlélek vezet el bennünket.
A keresztségben Isten ránk is kiárasztotta az ő Lelkét. Isten az ő gyermekeivé fogadott, a Szentlélek templomává, Krisztus Titokzatos Testének, az Egyháznak a tagjaivá lettünk. De Krisztus lelkületét szükséges egyre jobban elsajátítanunk. Annak tudatában szükséges élnünk, hogy megkeresztelkedésünk csupán a kezdete egy egész életünkön át tartó folyamatnak. Ennek során lelkünk egyre inkább megtisztul, életünkben pedig egyre jobban kiteljesedik Isten élete.
Keresztelő Jánost a felismerésében három körülmény segítette: az ő hivatásához való hűsége, az emberek iránti szeretete, de legfőképpen a Szentlélek.
János elfogadta az Istentől kapott küldetését, valamint hű maradt a hivatásához. Hosszú évekig tartó magányában sem feledkezett meg az emberekről. Nemcsak a saját üdvössége volt számára fontos, hanem másoké is. Minden jóakaratú embert fel akart készíteni a Messiás méltó fogadására.
Ma sincs ez másképpen. Jézust azok képesek megismerni, azok tudnak Róla tanúságot tenni, akik szeretik az embereket. Ehhez a legfontosabb segítség maga a Szentlélek. Nélküle senki sem ismerheti fel, illetve nem tudja megvallani, hogy Jézus a Messiás. Az okos szeretetre is Ő tesz képessé minket.
Elfogadjuk-e, hogy Jézus Krisztus az a Megváltó, aki egyedül képes helyreállítani megrongált kapcsolatainkat az Istennel, illetve az emberekkel? Megtaláljuk-e Benne az Utat, amikor úgy érezzük, hogy a jövőre vonatkozó terveink meghiúsultak, illetve nem tudjuk, merre menjünk tovább? Hajlandók vagyunk-e megvallani Neki bűneinket, hogy elvehesse tőlünk?
Elfogadjuk-e, hogy mindez csupán a Szentlélek segítségével lehetséges? Mert a Szentlélek segít minket abban, hogy szembe tudjuk nézni gyöngeségeinkkel. Ő segít minket annak elfogadásában, hogy egyedül Isten kegyelméből tisztulhatunk, valamint újulhatunk meg.
Jézus felénk is folyamatosan jön. Fogadjuk be Őt! Adjuk oda Neki, engedjük, hogy elvegye bűneinket!