Január 2. – 1Jn 2,22-28; Jn 1,19-28
Megvan-e bennünk a készség az Istennel való együttműködésre, valamint a Krisztus melletti tanúságtételre?
A mai evangélium Keresztelő Jánost állítja elénk példaképnek, akiben egy Krisztusra mutató személyt ismerhetünk meg. Már akkor is az volt, amikor Mária látogatást tett Erzsébetnél (anyja méhében örvendezett az érkező Megváltónak). Aztán amikor fellépett a pusztában, és elkezdte hirdetni a bűnbánat szükségességét, akkor is Jézusra irányította az emberek figyelmét. Amikor pedig Jézus is megkeresztelkedett, úgy mutatott rá János, mint az Isten küldöttére. Nem sajnálta azt sem, ha tanítványai ettől kezdve Jézus követői lettek.
A mai evangélium arról számol be, hogy a nép vallási vezetői János személyére voltak kíváncsiak. Ő azonban nem magáról beszélt, hanem ezt az alkalmat is arra használta fel, hogy rámutasson a Messiásra, Jézusra. Keresztelő János a Szentlélek irányításával csak rámutatott a Messiásra, mi viszont magunkban is hordozhatjuk Őt! A karácsonyi időszak szentmiséiben a szentmisét bemutató pap így vezeti be a Miatyánk imádságot: „Isten emberré lett, hogy mi Isten gyermekei lehessünk…”. Ezt az örömöt hirdette meg karácsony ünnepi miséjének evangéliuma is: „…akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek” (Jn 1,12). Ez az Ige megtestesülésének célja, valamint eredménye.
A mai naptól kezdve az Úrnak erre a második, kegyelmi eljövetelére szükséges figyelnünk. Tudjuk, hogy a harmadik eljövetele a földi életünk végén, a negyedik pedig a világ végén lesz.
A Szentlélek működésének az eredménye mindig a Fiú megtestesülése (Mária méhében, az Eucharisztiában, illetve bennünk is). A Lélek újjáteremt minket, belsőleg átalakít, eltölt kegyelemmel, vagyis Isten életével.
A Szentlélek által kétféle kegyelmet kapunk. Amikor a keresztségben megkapjuk a megszentelő kegyelmet, akkor Isten megtisztítja, megszenteli lelkünket. Ez által Isten gyermekeivé leszünk, így válik lehetségessé Istennek a bennünk lakása. De ezen kívül megkapjuk a szükséges, illetve elégséges segítő kegyelmeket is, amelyek megvilágosítják értelmünket, megerősítik akaratunkat, továbbá örömmel töltik be szívünket, hogy a jót (azaz Isten akaratát) megismerjük és megtegyük, a rosszat pedig elkerüljük, valamint életünkkel tanúságot tegyünk arról, hogy Krisztus bennünk él.
Készségre, illetve határozott döntésre van szükségünk ahhoz, hogy együttműködjünk Isten kegyelmével, hogy aggodalmaskodás nélkül mindent megtegyünk, ami tőlünk telik. A többit elvégzi bennünk Isten, az ő megvilágosító, valamint erőt adó kegyelmével. Ennek a segítő kegyelemnek köszönhetjük, hogy életünk valóban hitünk szerinti, hitből élő, vagyis hiteles lesz, mint Keresztelő Jánosé. Így mi is hiteles tanúságot tudunk tenni Krisztusról, nagy örömmel és alázattal.