Évközi 3. hét, csütörtök – Mk 4,21-25
Tudjuk-e, hogy a hitünkben való gazdagodásunknak melyek a feltételei? Teljesítjük-e ezeket a feltételeket?
A mai evangéliumi rész utolsó mondatában Jézus azt mondja, hogy: „akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van”. Ezt a közmondást a kereskedéssel foglalkozó emberek fogalmazták meg, saját tapasztalatuk alapján.
Amikor Jézus az Isten országának megvalósulásáról beszél, Lukács evangéliuma szerint a példabeszédbeli főember is ezt mondja, amikor elveszi annak a szolgának mínáját, aki nem kamatoztatta, aztán odaadja annak, aki a tőle kapott egy mínájával újabb tízet szerzett (vö. Lk 19,26).
A mai evangéliumban Jézus ezt a mondást alkalmazza hallgatóira is. Ha a tanítványok fogékonyságuk révén gazdagodnak Isten titkainak ismeretében, akkor ez a gazdagságuk gyarapszik. De ha nem válik szívügyükké Jézus tanítása, akkor közönyük miatt még a meglévő csekély ismeretük is elvész.
Jézus ügye nem egy zártkörű csoport magánügye. Isten titkainak ismerete nem magánvagyon. Jézus azt kívánja, hogy tanítása a tanítványok által minél több ember előtt ismeretessé, világítóvá váljon. Aki csupán magának akarja megtartani, az elveszíti. Aki viszont közkinccsé teszi, vagyis megosztja másokkal, az még bővebben részt kap belőle.
Mindegyikünk közreműködése szükséges ahhoz, hogy elkerüljük a veszélyeket, amelyek a közösség hitét támadhatják. De ahhoz együttműködésünkre van szükség, hogy egyéni, valamint közösségi hitünkben gazdagodjunk.
Jézus hasonlatai Isten országának titkairól hozzásegítenek minket ahhoz, hogy befogadjuk Jézust, akinek szavai, legfőképpen jelenléte által az Isten országa megvalósuljon bennünk. Aki Jézusra hallgat, valamint az ő világosságát befogadja, annak a belső világa kitárul, túláradó gazdagság tölti el. Ahhoz, hogy ezt továbbadhassuk, egyre személyesebben szükséges megismerni Jézust.
Jézus tanításának hallgatásából az ő tanításának hirdetőjévé válni nem egyszerűen lehetőség, hanem feladat. Az éltető tanítás ugyanis fényt, világosságot jelent az ember számára, melyet látható helyre teszünk, hogy mindenkire ráragyogjon. Jézus tanításában életet alakító erő rejlik. Ahogyan engem, ugyanúgy másokat is formál, éltet Isten szava.
Egyéni, valamint közösségi hitünk, életünk, tanúságtételünk így kapcsolódnak össze. A missziós lelkület az igazi hit megnyilvánulásának a tanúbizonysága. A célja pedig saját életünk kiteljesedése, mások életének a szolgálata, gazdagítása, vagyis növekedés az egyre gazdagabb, teljesebb életben.