Évközi 3. hét, péntek – Zsid 10, 32-39; Mk 4,26-34
Mennyire ügyelünk érzelmeink, valamint gondolataink tisztaságára? Nem engedünk-e a kényelem csábításának?
A történelem végső kibontakozása, valamint az üdvösség nem a mi ügyességünkön, illetve a gyarlóságunkon, hanem Isten erején múlik. De nekünk is szükséges megtennünk a magunk részét.
Ahogyan láthatatlan az az erő, amely a növények életét irányítja, ugyanúgy láthatatlan erők működnek az Isten országa kialakulásában is. Ha elvetik a magot, megkezdődik a növekedés, valamint megvan az aratás reménye.
Jézus műve is kicsinyben kezdődik. Isten országa az emberekben úgy terjed, hogy a kegyelem segítségével elfogadjuk Jézus tanítását, az Atya akaratát. Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, valamint eljusson az igazság ismeretére. Ha nem állunk ellen, akkor az Istentől származó jó kibontakozik életünkben.
Viszont sajnos, a konkoly, valamint a többi gyom is ugyanúgy nő, mint minden más növény. A bűn is az elvetett mag módjára fogan meg, csírázik ki, majd szökken szárba a szívünkben, sőt a rossz a megromlott természetünk miatt igénytelenebb, szívósabb, szaporább. Ez is meghozza a maga termését.
Nem siettethetjük Isten országának kibontakozását, fejlődését sem magunkban sem a világban. Mindennek megvan a maga ideje. („Isten malmai lassan őrölnek.”)
Arra viszont szükséges vigyáznunk, hogy a lehető legjobb talajba hulljon Isten igéje, majd miután gyökeret vert, szükséges továbbra is a legkedvezőbb feltételeket biztosítani a számára (öntözés, kapálás, gyomlálás,…).
Hitünket külső, valamint belső veszélyek fenyegetik. Kívülről a gúny, az üldöztetés sok formája, belülről pedig legfőképpen az, hogy távolinak tűnik a végső cél, az örök boldogság. Komoly veszély fenyegeti az élvezetvággyal párosult szellemi-lelki tunyaságban élő embert. A modern szórakoztatóipar egyebet sem tesz, mint szórja a bűn magvait a leromlott immunrendszerű lelkekbe.
A szentség kis dolgokon múlik. Mindenekelőtt az élvezet-központú életmóddal szükséges szakítani. Törekedjünk a tevékenységben odaadott, másokkal törődő életre, valamint arra, hogy ne engedjük magunkban a bűn magvait megfoganni. A többit az Isten elvégzi bennünk.
A múltban őseink helytálltak a kemény üldözések közepette, megőrizték hitüket. Az igaz ember a hitből él.
A szent évben erősítsük meg ellenálló-képességüket a rossz hatásokkal szemben! A teljes búcsúkkal együtt megkapjuk az állhatatosság kegyelmét, valamint Szűzanyánknak, a Magyarok Nagyasszonyának oltalmát.
Segítsük egymást, hogy a hitünkben kölcsönösen megerősödjünk, valamint elnyerjük az üdvösséget!