2. vasárnap Karácsony után – Ef 1,3-6,15-18; Jn 1,1-5,9-14
Tudjuk-e, hogy mi az Isten terve a világ teremtésével, illetve minden ember születésével?
A mai vasárnap megfogalmazhatjuk, hogy mi a célja Istennek a világ teremtésével, illetve a mi születésünkkel.
Karácsony ünnepi miséjében is a mai evangéliumot olvastuk. „Kezdetben volt az Ige”, vagyis már a világ teremtése előtt is volt. „Az Ige Istennél volt”. Nem valahol a térben, Istenen kívül létezett, hanem „Isten volt az Ige, Aki kezdetben Istennél volt”. Ez azt jelenti, hogy az Igének Istennel közös örök élete van, vagyis az Ige egységben él az Atyával.
János evangéliumának előszava a világmindenség létéről azt állítja, hogy „Minden általa (= az Ige által) lett és Nélküle semmi sem lett, ami lett”. Tehát a világ nem önmagától, vagy örökké létezik, mintegy értelmetlen sodródásban, céltalanul, hanem Isten az Ige (= a Fiú) által teremtette. A Hozzájuk való viszonyukban nyer értelmet minden: a teremtett lények, az ember születése, a munka, a történelem, a szeretet, az öröm, a betegség, a szenvedés, de még a halál is.
A közénk születő Istengyermek ad értelmet a világnak. Jézus betlehemi jászla az Origó, nemcsak az időszámításnak, hanem a világ viszonyrendszerének is a középpontpontja. Benne, általa nyer igazolást Isten üdvözítő terve. A felfoghatatlan, a teremtő Isten érthetővé, tapinthatóvá, kézzel foghatóvá, „testté” lett, hogy felemelje, megszentelje az emberit, hogy szent legyen az emberi test, annak minden vonatkozásában. Krisztusban már elkezdődött Isten tervének megvalósulása.
Tehát az Isten tervének, a világmindenség teremtésének a célja az Ige megtestesülése. „Az Isten emberré lett, hogy mi Isten gyermekeivé lehessünk.” Az Atya „szeretetből eleve arra rendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által gyermekeivé legyünk” (Ef 1,4-5). A mai evangélium szerint akik a világosságot „befogadták, azoknak „hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek”. Életünknek ez a célja, illetve értelme.
Miután Krisztus a megdicsőült emberi testét is fölvitte a Szentháromságba, azóta Isten Igéje a Titokzatos Test tagjaiban, bennünk is testet akar magára venni, úgy, ahogyan Rónay György megfogalmazta:
„Egyáltalán nincsenek többé a régi értelemben érvényes érveink. Van viszont, minden érvnél érvényesebben, ez a »született kicsinyded Jézus«. Ez a Gyermek, aki fázik, akinek egy árva rongya sincs, aki mindent tőlünk vár, mindenét tőlünk várja. Akit az öledbe kell venned. De csak úgy veheted öledbe, ha lehajolsz hozzá. A kicsinységéig kicsinyedve, hogy az öledbe vehesd, a karjaidba. Egyebünk nincs. Csak ez a meztelen gyermek, akit fel kell nevelni magunkban. És magunknak… A többi, édes Barátom, süket duma, szellemi zabhegyezés. De ez a Gyermek igazság, évről évre a Szeretet születése.”
Krisztus születik meg benünk, a kereszteléskor, a szentáldozáskor, vagy ha igaz, mély szeretetben egymásra találunk, ha bűneinkért bocsánatot kérünk Istentől, illetve egymástól, valamint ha az Úrban halunk meg.