2. vasárnap Karácsony után – Ef 1,3-6,15-18; Jn 1,1-5,9-14
Tudjuk-e, hogy a világ teremtésével mi az Isten terve?
A mai vasárnap megfogalmazhatjuk Isten Igéje megtestesülésének, valamint a világnak, benne a mi teremtésünknek, a mi életünknek a célját.
Karácsony ünnepi miséjében is a mai evangéliumot olvastuk. „Kezdetben volt az Ige”, vagyis már a világ teremtése előtt is volt. És „az Ige Istennél volt”. Nem valahol a térben, Istenen kívül létezett, hanem „Isten volt az Ige, Aki kezdetben Istennél volt”. Ez azt jelenti, hogy az Igének Istennel közös örök élete van, vagyis az Ige egységben él az Atyával.
János evangéliumának előszava a világmindenség létéről azt állítja, hogy „Minden általa (= az Ige által) lett és Nélküle semmi sem lett, ami lett”. Tehát a világ nem önmagától, vagy örökké létezik, mintegy értelmetlen sodródásban, céltalanul, hanem Isten az Ige (= a Fiú) által teremtette. A Hozzájuk való viszonyukban nyer értelmet minden: a teremtett lények, az ember születése, a munka, a történelem, a szeretet, az öröm, a betegség, a szenvedés, de még a halál is.
A közénk születő Istengyermek ad értelmet a világnak. Jézus betlehemi jászla az Origó, a világ viszonyrendszerének a középpontpontja. Benne, általa nyer igazolást Isten üdvözítő terve. A felfoghatatlan, a teremtő Isten érthetővé, tapinthatóvá, kézzel foghatóvá, „testté” lesz, hogy felemelje, megszentelje az emberit, hogy szent legyen az emberi test, annak minden vonatkozásában. Krisztusban már elkezdődött az új föld isteni tervének megvalósulása.
Tehát az Isten tervének, a világmindenségnek a célja az Ige megtestesülése. „Az Isten emberré lett, hogy mi Isten gyermekeivé lehessünk.” Az Atya „szeretetből eleve arra rendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által gyermekeivé legyünk” (Ef 1,4-5). A mai evangélium szerint akik a világosságot „befogadták, azoknak „hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek”. Életünknek erről a céljáról sohasem szabad megfeledkeznünk!
Miután Krisztus a megdicsőült emberi testét is fölvitte a Szentháromságba, azóta Isten Igéje a Titokzatos Test tagjaiban, bennünk is testet akar magára venni. Mindig és mindenütt karácsony van, ha a gyermeket megkeresztelik, ha a szentáldozásban Krisztust vesszük magunkhoz, ha két ember igaz, mély szeretetben egymásra talál, ha bűneinkért bocsánatot kérünk Istentől, illetve egymástól, valamint ha az Úrban halunk meg.
Addig is kérjük August Betz szavaival: „Jézus! ahogy Máriában éltél és benne testté lettél, úgy élj bennem is most, légy bennem is testté! Te gondolkozz bennem, Te imádkozz bennem, Te szeress bennem, Te szenvedj bennem, Te nézz a szememmel, Te beszélj a számmal, Te cselekedj a kezemmel, Te működj általam! Téged szolgáljon kezem, Téged vigyenek lábaim amerre járok a földön, hogy (Általad és a Szentlélek működése által) hazajussunk az Atyánkhoz, ámen!