Évközi 15. hét, kedd – Mt 11,20-24
Értékeljük-e a bűnbánat szentségét, valamint az Oltáriszentséget?
A mai evangélium szerint Jézus „korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, és mégsem tartottak bűnbánatot”. Velük szemben megnevezett olyan pogány városokat, illetve bűnösségükről hírhedt területeket, amelyekről azt állította, hogy ha az általa művelt csodák ott történtek volna, azok lakói „már régen bűnbánatot tartottak volna”.
Különösen súlyos jövőképpel illette Kafarnaumot. Itt történt ugyanis, hogy amikor hordágyon egy béna embert hoztak Jézushoz, mielőtt meggyógyította volna, először azt mondta neki: „Bízzál, fiam, bocsánatot nyernek bűneid” (Mt 9,2)! Annak bizonyítására gyógyította meg, hogy „az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására” (Mt 9,6).
Kafarnaum környékén vitte végbe a csodálatos kenyérszaporítás csodáját is, amely után azért akarták Jézust királyukká tenni, mert ettek a kenyérből, valamint jóllaktak. Utána azonban a kafarnaumi zsinagógában elmondott tanítását (a saját testéről, mint az élet kenyeréről, valamint annak vételéről) nem fogadták el, hanem kemény beszédnek tartották. Ezért lett Kafarnaum a kételkedésnek, illetve a megátalkodottságnak a városa.
Jézus igehirdetésének a központi témája a megtérés, illetve a bűnbánat. Ezzel kezdte nyilvános működését: „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,15). Az apostolokat is azzal indította útnak, hogy megtérésre szólítsák fel az embereket, mert elközelgett az Isten Országa. Ma is rendszeresen elhangzik ez a felszólítás, amelyet vegyünk komolyan!
Ahogyan a kafarnaumi embereknek Jézus felajánlotta a megtérés lehetőségét, továbbá az élet kenyerének hittel való elfogadását, úgy nekünk is felajánlja. Vajon mi mennyire vagyunk tudatában annak, hogy Jézus elsősorban ezeket szeretné nekünk adni? Vajon Jézus legnagyobb ajándékai (Isten irgalmas szeretetének legnagyobb jelei) közé soroljuk-e, hogy bűneinket megbocsátja, valamint hogy mindig velünk akar lenni az Oltáriszentségben?
Vegyük úgy, hogy Jézus felszólításainak a címzettjei személy szerint mi vagyunk! Esetleg unalmasnak tűnhet, hogy állandóan a megtérésre, illetve a bűnbánatra kapunk felszólítást. Úgy érezhetjük, hogy nekünk valójában ezekre nincs szükségünk. De gondoljunk arra, hogy mit jelent a bűn (tudva és akarva eltérően cselekszünk Isten akaratától). Isten akarata pedig az, hogy üdvözüljünk.
Ismerjük el, hogy sokszor minden mást fontosabbnak tudunk tartani, mint a magunk vagy mások üdvösségét! Viszont ha az Oltáriszentséget méltó módon vesszük magunkhoz, akkor ahhoz az igazi megtéréshez kapunk erőt, hogy önző céljaink helyett a mások iránti áldozatos szeretet mozgasson minket.
Örüljünk annak, hogy Jézus mindig velünk akar lenni! Nemcsak mellettünk, köztünk, hanem bennünk is! Becsüljük meg Jézus két nagy ajándékát (a bűnbocsánat szentségét, illetve az Oltáriszentséget)! Éljünk velük, illetve belőlük, hogy üdvözülhessünk!