Évközi 16. vasárnap – Mk 6,30-34
A vasárnapokat, valamint a vakációnkat Istennel, illetve hozzátartozóinkkal, a velük való együttléttel, pihenéssel töltjük-e?
Mi, akik ezen a forró nyári napon is itt vagyunk, mert engedtünk a mennyei Atya vonzásának, illetve elfogadtuk Jézus hívását, hogy Vele legyünk, hogy Nála megpihenve taníthasson minket, ezzel már sokat tettünk azért, hogy jól töltsük a vasárnapot, illetve a vakációt. Mindkettőnek kettős célja van: pihenés, valamint másrészt Istennel, illetve az egymással való kapcsolataink megerősítése. Mintának vehetjük azt is, hogy a zsidók hogyan ünnepelték az Úr napját.
A pihenés létszükséglet. A természet rendje miatt s pihenésre van szükségünk. Nemcsak a testünk, az idegeink fáradnak el, hanem van lelki fáradtság is. Törődjünk egymással is, hogy mindegyikünknek legyen lehetősége a test, illetve a lélek számára szükséges pihenésre!
Nem magányban, hanem Istennel, illetve szeretteink közösségében lehet igazán pihenni. Már az Ószövetségben is az Úr napja a pihenéssel együtt egyben a család ünnepe is volt. A baj kezdetét jelzi, ha nem jelent felüdülést a szeretteinkkel való együttlét. Ugyanakkor igazán pihenni csak nyugodt lelkiismerettel lehet. Minden szentmise előtt szükséges magunkba nézni, hogy nem feledkeztünk-e meg a legfontosabbakról! Vegyük komolyan a mai olvasmány figyelmeztetését! Minden felnőtt legyen jó pásztora közösségének tagjai számára!
Nélkülözhetetlen feltétel, hogy Jézus is legyen velünk. Csak Ő tudja megerősíteni bennünk az Isten- és embertársaink iránti szeretetet, megdicsőült életének közlésével. Tőle tanuljuk meg, hogy az élet lényege, értelme, valamint a célja az odaadás, az elfogadás, illetve a viszonzás. Nem a magunkéi vagyunk, hanem Istené, aki bennünk, illetve általunk akarja ajándékozni magát szeretteinknek.
Védett időt, valamint első helyet szükséges biztosítani a szentmisének, ahol táplálkozunk Isten igéjével, mert „nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével is, mely Isten ajkáról való”.Ha pedig nem esszük Krisztus testét, az élet kenyerét, akkor Jézus szava szerint nem lesz élet bennünk. A családi tragédiák akkor kezdődnek, amikor nem szentelik meg közösen így a vasárnapot. (Ha elmarad a misén a szentáldozás, sőt, ha részt sem vesznek a szentmisén.) Gyermekkoromban amikor ebédnél kiszedtük a levest, akkor az édesapám föltette a kérdést, hogy „miről prédikált a pap?”
Tartózkodjunk minden olyan tevékenységtől, amelyek akadályoznák az Istennel, illetve az egymással való személyesebb együttlétet! Törődjünk egymással úgy is, hogy mindenkinek legyen lehetősége a test, valamint a lélek számára szükséges pihenésre!
A családosoknak kívánom, hogy az igazi felüdülést, valamint az energiával való feltöltődést az Istennel, illetve az egymással való kapcsolataink ápolása jelentse! Az idős magányosok számára pedig kívánom, hogy szintén Jézus, valamint a feltámadás, illetve az örök élet reménye legyen az örömük!