Július 25. Szent Jakab apostol – 2Kor 4,7-15; Mt 20,20-28
Akarunk-e minél közelebb kerülni Jézushoz?
Tudjuk-e, hogy mi ennek a módja?
Jézus kortársai földi királyságról (földi uralkodásról) álmodoztak, melynek élén a Messiás áll. Azt várták, hogy ebben a messiási uralomban kiváltságos helyzetük lesz a zsidóknak. Jakab, valamint János ebben a földi országban szerettek volna vezető szerepet betölteni. Kérésük a legelőkelőbb helyekre vonatkozott (Jézusnak a jobb, illetve a bal oldalán szerettek volna helyet foglalni). De Jézus szavai szerint nem tudják, hogy mit kérnek, mert még ismeretlen volt számukra, hogy Ő a szenvedésével, valamint a halálával vonul majd be a feltámadás dicsőségébe.
Jézus a kérésükre adott válaszában a kehely hasonlatát használta, ahogyan majd a Getszemáni kertben is a kelyhet említi: „Ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely” (Mt 26,39). Az Ószövetségben a kehely osztályrészt jelentett. A házigazda mindenkinek a kelyhébe töltötte a részét. A mai jelenetünkben a szenvedést jelképezi. Ez Jézus osztályrésze. Ebben az ő követői is részesedni fognak. Ezért kérdezi Jézus: „Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?”
Jézus közli, hogy az első helyek kiosztása nem az ő hatáskörébe tartozik. A világ végi történéseket az Atya üdvözítő terve irányítja. Az első helyek vágyához Jézus a szolgálat lelkületét társítja. Máté előzőleg már említette, hogy az apostolok között is felvetődött a vita, hogy ki a legnagyobb a mennyek Országában (vö. Mt 18,1). Erre a vitára is utalás Jézus válasza: „Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok… Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért”!
A váltság szó mindig a rabszolgaság intézményével állt kapcsolatban. Azt is tudjuk, hogy a rabszolga az ókori társadalomban a legalacsonyabb fokon állott. Nem is tekintették teljes értékű személynek. A rabszolgának nem voltak jogai, egész életében mások akaratát teljesítette. A rabszolgának nem lehettek saját személyes céljai, mert mindenben gazdáját szolgálta. A rabszolga eszköz volt gazdája céljainak elérésében. Jézus ilyen eszközzé tette magát (váltságul adta életét mindenkiért).
Miután Jakab, valamint János apostol megismerte, hogy azok kerülnek közel Jézushoz, akik életüket Jézussal együtt Isten akaratának szolgálatába állítják, idővel az ő életük is mások üdvösségéért vállalt szolgálattá, önfeláldozássá, vértanúsággá alakult át. Heródes Agrippa 42-ben végeztette ki Jakab apostolt. Így az apostolok közül ő lett az első vértanú. Tudjuk továbbá, hogy később János is kiürítette a szenvedés kelyhét.
Aki tehát Jézushoz akar közel kerülni, annak Isten akaratát követve mások üdvösségének a szolgálatában szükséges növekednie.
Isten növeljen minket naggyá, vagyis tegyen minket készségessé mások üdvösségének szolgálatára, valamint a szolgáló szeretet hitelesítő pecsétjének, a szenvedésnek a készséges vállalására! Így kerülhetünk egyre közelebb Jézushoz!