Évközi 17. hét, kedd – Mt 13,36-43
Mennyire tartjuk fontos feladatunknak Jézus örömhírének befogadását, valamint továbbadását?
Amikor a tanítványok azt kérték Jézustól, hogy „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet”, a tanítványok megfogalmazása mögött az a kérdés feszült, amely mindig aktuális. Miért, illetve meddig maradnak meg a rosszak az Isten országában?
Jézus magyarázata szerint a szántóföld az egész világ, ahol kialakul az Isten országa. Számunkra nagy meglepetés lehet, hogy a jó magot azok jelentik, akik elfogadják, valamint megvalósítják az ő tanítását. János az evangéliumának prológusában írta, hogy akik befogadták az Igét, azoknak az Isten hatalmat adott, hogy az ő gyermekei legyenek. A magyar fordítás szerint a konkoly, vagyis az élősködő növények a gonoszság fiai.
Jézusnak a tanítványok ki nem mondott kérdésére adott válasza az, hogy az igazak, illetve a gonoszok szétválasztása csak az aratáskor (vagyis a világ végi ítéletkor) fog megtörténni. Addig megmarad a jók, valamint a rosszak egymás mellett élése. Isten azt is megengedi, hogy a világban látszólag a gonoszság hatalmaskodjék, mert szabad akaratot adott nekünk, hogy választhassunk a két lehetőség közül (vagy elfogadjuk Isten szeretetét, vagy elutasítjuk).
Az Egyház kezdettől fogva nem tekintette magát a tökéletesek elkülönült közösségének. A földi élet a megtérés időszaka. Szent Ágoston véleménye szerint a rossz emberek által okozott szenvedéseknek, illetve botrányoknak olyan szerepük van Isten tervében, hogy azok által az igazak a türelem, valamint a szeretet gyakorlása révén még jobbá, még acélosabbá tudnak válni. A példabeszéd felhívás arra, hogy a hívők mindenkivel szemben gyakorolják a türelmes szeretetet, valamint az irgalmasságot, ahogyan az Atya is türelmes, illetve irgalmas velünk szemben. Ez által lehetőséget kapnak a tévelygők életük megváltoztatására, megjavítására.
Vajon mennyire tartjuk fontos feladatunknak Jézus örömhírének (Isten irgalmas, valamint türelmes szeretetének) befogadását, illetve továbbadását? Ezt akkor tudjuk teljesíteni, ha a mások fölötti ítélkezés helyett beismerjük saját szeretetlenségünket, továbbá ha kérjük Isten bocsánatát. Mennyire viseljük szívünkön mások üdvösségét? Törekszünk-e arra, hogy mindenkinek a szolgálatára legyünk?
Akkor lehetünk mindenki szolgálatára, ha:
-
az isteni ige készséges befogadói, valamint Jézus tanításának hűséges megvalósítói leszünk,
-
ha igyekszünk irgalmasok, valamint türelmesek lenni, mint ahogyan a mi mennyei Atyánk is irgalmas, illetve türelmes hozzánk,
-
ha arra törekszünk, hogy Jézussal egységben maradva a bűnbánat, valamint az irgalmas szeretet bőséges gyümölcseit teremjük.
Ezzel dicsőítjük meg a mennyei Atyát, továbbá így nyerhetjük el az örök boldogságot.