Évközi 10. hét, péntek – Mt 5,27-32
Állhatatosak vagyunk-e a kísértések elleni küzdelemben?
Jézus a kísértések elleni küzdelemben a végsőkig való kitartásra hív minket. Sőt, a Zsidóknak írt levél a vérünk ontásáig történő helytállásra buzdít (vö. Zsid 12,4). Jézus még a csábító, tisztátalan vágyakkal szemben is radikális megoldásokat javasol.
Márk evangéliumában is olvashatjuk Jézus felhívását, hogy: „belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség…” (Mk 7,21) és az teszi tisztátalanná az embert. Figyelmeztet, hogy a tisztátalan vágyak, szándékok, indulatok, hajlamok a szívünkben születnek meg. Ha nem teszünk ellenük, akkor fölerősödnek, eluralkodnak rajtunk, azután önző cselekedetekhez vezetnek. Ezeket az tudja elkerülni, aki a helytelen vágyakat is kerüli.
A házasságtörés nem váratlanul következik be, hanem hosszabb időn át táplált helytelen fantáziálgatás vezet odáig. Jézus már a tisztátalan vágyat is véteknek tekinti, és felelőssé teszi érte az embert. Ezért mondta, hogy: „aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett vele”. Természetesen ez megfordítva, a másik nemre is vonatkozik: aki bűnös vággyal férfira néz…
Jézus nem kapcsolta a kísértést sem külső dolgokhoz, sem a saját testrészeinkhez, amint kortársai tették. Amikor Jézus a bűnre csábító testrész levágását, kivájását, illetve eldobását javasolta, akkor nem öncsonkításra gondolt, hanem a keleti nyelv képeivel a rossztól való elfordulás radikális elszántságára buzdított.
Az evangélisták nem említettek Jézus környezetében egyetlen olyan embert sem, aki Jézusnak ezeket a mondatait módszertani utasításként értelmezte volna. Nem sánták, csonkák, illetve félszeműek vették körül Jézust, akik boldogan mesélték el a kíváncsiskodóknak, hogy mivel szó szerint követték mesterük tanácsát, azért vágták le fél karjukat, lábukat, vájták ki fél szemüket, hogy így könnyebb legyen megtartaniuk Isten parancsait. Jézus körül inkább olyanok voltak, akik nemrég még vakon, csonkán, sántán koldultak az útfélen, aztán Jézus meggyógyította őket. Ő azért jött, hogy életünk legyen, sőt bőségben legyen. Ismerte ugyan ennek a teljesebb életnek a kockázatait, de mégsem ajánlott rövidebb utat a kísértések elkerülésére.
Jézus többet vár el tőlünk kezünk, lábunk lemetszésénél. Azt ajánlja, hogy forduljunk el mindentől, ami akár magunkat, akár másokat helytelen cselekedetekre visz. Ő mindig gyökeresen akarja orvosolni a helyzetet. Ugyanakkor figyelmeztet minket arra, hogy megváltottságunk tudatában se feledkezzünk meg arról, hogy akaratunk rosszra hajló lett az első bűnbeesés óta. Csábíthatóak vagyunk, valamint csábítóak is tudunk lenni. Ezért mindig szükséges az óvatosság.
Vigyázzunk tehát a szívünkre, gondolatainkra, fantáziánkra, érzelemvilágunkra, vágyainkra! Gondoskodjunk a mindennapi lelki táplálékról is! Így tudjuk megóvni magunkat a helytelen cselekedetektől!