Évközi 12. hét, kedd – Mt 7,6.12-14
Mennyire vagyunk figyelmesek, előzékenyek másokkal?
A mai rövid evangélium három felhívást tartalmaz.
Jézus első felhívása az, hogy a szent dolgokat ne tegyük ki a meggyalázás veszélyének. Például ne erőltessük mások számára a Szentháromság, vagy az Oltáriszentség titkának megértését. Mert ezek megértéséhez, illetve elfogadásához hitre van szükség.
A második felhívást a tizennyolcadik század óta aranyszabálynak nevezik. A többi szabályhoz viszonyítva ugyanis ez a szabály tűnik a legértékesebbnek: „Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg nekik”!
Jézus aranyszabálya pozitív (a kezdeményezést, a segítést hangsúlyozza). Ne azt várjuk, hogy az emberek jók legyenek hozzánk (vagyis, hogy meglássák a bajainkat, azután segítsenek)! Előbb mi törődjünk velük, mi bizonyítsuk a jóakaratunkat, a szeretetünket. Ez után számíthatunk arra, hogy velünk szemben is jóakaratúak, segítőkészek lesznek. E szerint mindig abból induljunk ki, hogy azt tegyük a másiknak, amit a magunk számára a legjobbnak tartanánk. Ez a másokkal való törődés kezdeményezését, mások segítését, a figyelmességet, a jóakaratot foglalja magába.
Ugyanezt fogalmazza meg a főparancs második része is: „Szeresd embertársadat úgy, mint magadat” (Lev 19,18). Mivel önmagunknak nem akarhatunk rosszat, valamint nem kívánunk ártani magunknak, ezért válhat ez a szabály mércévé az emberi kapcsolataink szintjén.
Minden emberi kapcsolatra érvényes, hogy akkor tud formálódni, ha mi megtesszük azt, amit a másiktól szeretnénk. Vagyis olyan tisztelettel, illetve szeretettel forduljunk mások felé, mint amilyet mi is szeretnénk kapni tőlük.
Jézus harmadik felhívása az áldozatok vállalására buzdít. A keskeny út, valamint a szűk kapu hasonlatát könnyebben megérthetjük, ha arra gondolunk, hogy régen a városba vezető utat keskenyre építették, a városkaput pedig szűkre, hogy megnehezítsék az ellenség felvonulását, illetve behatolását.
A szűk kapu a céltudatosságra, valamint a fegyelmezettségre is felhívja a figyelmet. A széles kapu, a tágas út az ösztönök szabadjára engedését, a kényelem, illetve a földi élvezetek habzsolását jelenti.
Ha nem vagyunk tekintettel másokra, hanem egyetlen szempontunk, hogy mindig a magunk számára válasszuk a jobbat, a kényelmesebbet, a kecsegtetőbbet, akkor nem azon a keskeny úton járunk, amelyre Krisztus meghívott minket. Akkor nem megyünk be a szűk kapun, hanem a tágas útra lépünk, amely a széles kapun át a romlásba vezet. Mert ha mindig a magunk számára akarjuk a földi javakból a legjobbat, valamint a legtöbbet, akkor másokat óhatatlanul háttérbe szorítunk, sok esetben meg is károsítunk, ugyanakkor mi sem leszünk boldogok.
Az aranyszabályt követve törekedjünk tehát embertársaink iránt kezdeményező, figyelmes, jóakaró, tapintatos, türelmes, valamint áldozatos szeretetre!