Évközi 9. hét, hétfő – Mk 12,1-12
Életünk megtermi-e azokat a gyümölcsöket, amelyek kedvesek Isten előtt?
Jézus mai példabeszédét minden kortársa jól ismerte, sőt értette, mert Jézus Izaiás prófétának az Úr szőlőjéről szóló éneke alapján szerkesztette meg (vö. Iz 5,1-7). Más próféták is többször hasonlították a zsidó népet Isten szőlőjéhez.
Jézus példabeszéde azonban nemcsak egyszerű hasonlat, hanem inkább allegória, mert minden egyes részének van egy másik jelentése. A szőlő gazdája az Isten.
A szőlőművesek a zsidó nép vallási elöljárói. A szolgák a próféták. A más bérlők a pogányok. A fiú pedig, akit megöltek, aztán pedig kidobtak a szőlőből, Jézus, aki előre tudta, hogy a város falain kívül feszítik majd keresztre. Végül Jézus idézi a 117. zsoltár 22. versét, amely Róla, mint kőről szól, aki nem kellett a zsidóknak, ezért elvetették Őt, de az Isten mégis „szegletkővé” tette.
Isten az ószövetségi néptől főleg három gyümölcsöt kért. Az első az egy Istenbe vetett hit, a második a mindenkire (a pogányokra is) kiterjedő irgalmas szeretet, a harmadik pedig a Messiás várása, amely Jézus korában a Messiás elfogadását jelentette volna. A zsidóság vezetői ez utóbbit tagadták meg. Jézus világosan megmondta, hogy ennek a magatartásnak mi lesz a következménye: a tulajdonos „elpusztítja a szőlőmunkásokat, és másoknak adja ki a szőlőt”.
Ezt a példabeszédet Márk evangéliumában olvassuk, aki Péter igehirdetése alapján írta meg evangéliumát. Az Egyház elöljárói is felszólítva érezhették magukat, hogy felülvizsgálják saját kapcsolatukat Krisztussal. Ez a példabeszéd arra serkenthette őket, hogy komolyan elgondolkozzanak arról, miként törődnek az Egyházzal, amit a Feltámadott rájuk bízott.
A történelem tanúsíthatja (ami még a világi életre is érvényes), hogy mi lesz azoknak a sorsa, akik vezetői pozíciójukat nem megfelelően látják el. Isten elveszi tőlük a rájuk bízott „szőlőt”. De mindegyikünknek szükséges levonnunk a magunk számára a tanulságokat.
Isten az Újszövetségben is hasonló gyümölcsöket termő életre hív. Számunkra az ószövetségi egy Istenbe vetett hit a háromszemélyű egy Istenbe vetett hitet jelenti. Nekünk a szeretet új parancsát szükséges teljesítenünk. Legfőképpen pedig arra törekedjünk, hogy bennünk a feltámadt Krisztus élete bontakozzon ki!
Vajon mi hogyan fogadjuk Jézust? A mi életünk megtermi-e a megszentelődés gyümölcseit, amelyek kedvesek Isten előtt?
Ne feledjük azt, amit Pál apostol írt: „Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet” (Róm 6,22). Az örök élet pedig Isten élete bennünk.