Évközi 7. hét, kedd – Mk 9,30-37
Akarunk-e egyre jobbak lenni?
A mai evangélium szerint Jézus (egy tanulmányi kirándulás keretében) „a tanítványait készült oktatni” arról, hogy: „az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad”. Márk evangélista megjegyezte, hogy: „Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni Jézust”. Valójában nem érdekelte őket a téma (az Emberfiának a sorsa), továbbá az se, hogy kik azok, akiknek a „kezére adják”, valamint kik azok, akik meg fogják ölni. Őket az érdekelte, amiről az úton vitatkoztak, hogy: „ki a nagyobb közülük”. Jézus tudta, hogy a nagyság alatt a tanítványok sorrendi elsőséget értenek, mert így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája”.
Mindegyikünk életében voltak (lesznek is) olyan alkalmak, helyzetek, amelyek egyszeriek voltak, azaz soha nem térnek vissza. 
Előfordulhat, hogy rosszul szólunk vagy helytelenül cselekszünk, ez által pedig jóvátehetetlenül elronthatunk valamit. De az is lehetséges, hogy éppen a mulasztással esünk el valamilyen lehetőségtől. Szükséges lenne kimondanunk valamit, föltehetnénk egy kérdést, vagy cselekedhetnénk valamit, de nem tesszük meg. Legalább ezt a mostani alkalmat ne szalasszuk el! Figyeljünk Jézusra, hogy mit mond a nagyságról, illetve az elsőségről, amelynek a kifejtésére a tanítványok viselkedése adott okot!
A nagyravágyás (az ambíció, a becsvágy) az ember természetes törekvése, ami nem egy rossz tulajdonság. Ugyanakkor érdemes kerülni a másokkal való összehasonlításokat, a gőgöt, illetve az elbizakodottságot! Különösen vigyázzunk arra, hogy a nagyravágyás nehogy hatalomvággyá, sőt törtetéssé alacsonyodjék, amely miatt az ember olykor akár káros eszközökhöz is képes nyúlni.
Értsük meg, hogy mit jelent Jézus követői között nagynak lenni! Annyit jelent, mint alázatos szolgának lenni, nem pedig büszke elsőnek. Az áldozatos szeretetben szükséges versenyeznünk. A szeretet a nagylelkűségben, a szolgáló lelkületben bontakozik ki. Ebben a versenyben az lesz az első, aki már nem a saját elsőségével törődik, hanem önfeledten tud szolgálatára lenni a többieknek Jézushoz hasonlóan, aki „kiüresítette magát, szolgai alakot öltött,…Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig” (Fil 2,7;8).
Ismerjük fel, hogy milyen soha vissza nem térő alkalmak, illetve helyzetek adódnak életünkben, amikor szolgálhatunk! Ne szalasszunk el egyetlenegy ilyen lehetőséget se, hanem erőnk szerint éljünk vele, szolgáljunk szívesen, örömmel!