Szentháromság vasárnapja (Hősök Napja, Gyermeknap) Mt 28,16-20
Ápoljuk-e a személyes kapcsolatot külön-külön az Atyával, a Fiúval, valamint a Szentlélekkel?
A mai evangéliumi részlet az egyetlen hely a Szentírásban, ahol Máté evangélista közvetlenül együtt említi az Atyát, a Fiút, valamint a Szentlelket. Ezen kívül Máté, Márk, valamint Lukács evangélista Jézus keresztségével kapcsolatban említi még a Szentlelket. Jézus ki sem ejtette azt a szót, hogy Szentháromság.
Jézus tanításából azonban megismertük, hogy minden élet forrása az Atya, az ő Fia pedig azért lett emberré, hogy a Szentlélek által nekünk részünk lehessen Isten életében. Jézus ennek részletes kifejtését a Szentlélek irányítása mellett az apostolokra, illetve az utódaikra bízta. Erre gondolt akkor, amikor azt mondta, hogy: „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek” (Jn 16,12).
A megkeresztelkedés által személyes kapcsolatba kerülünk az Atyával, a Fiúval, valamint a Szentlélekkel. Ezt a kapcsolatot tudatosan szükséges ápolnunk. Ez lelki életünk legfontosabb feladata. Enélkül nincs sok gyümölcsöt termő vallásos élet.
A magyar népnek a kereszténység felvételét követő néhány évszázadban azért volt olyan sikerekben gazdag, erőteljes, valamint bőven termő az élete, mert mélységesen személyes volt elődeink vallásossága. Ezt bizonyítja a mai ünnep is, amelyet az Árpád-házi Könyves Kálmán királyunk már 1100 körül elrendelt, hogy a Pünkösd ünnepe utáni vasárnap legyen a Szentháromság ünnepe. A világegyházban csak 1334-ben (több mint 200 évvel később) tette kötelező ünneppé XXII. János pápa.
Isten fontosnak tartotta, hogy kinyilatkoztassa nekünk belső szentháromságos életét. Ő nem csupán „Emmánuel” (Mt 1,23), vagyis velünk levő Isten akar lenni, aki mellénk szegődik, hanem bennünk akar lakni. Mivel Isten az embert a saját képére és hasonlatosságára, vagyis közösségi lénynek teremtette, ezért akkor leszünk igazán boldogok, ha már most is a Szentháromság szeretet-közösségében élünk.
Emberi világunkban akkor lesz harmónia, rend, ha az isteni személyek átjárják döntéseinket, tetteinket. Az Atyától szükséges megtanulnunk az irgalmat, a kitárulkozást, a gondoskodást, az ingyenes szeretetet. A Fiú mintájára odaadó szeretet-áldozatokká szükséges válnunk. Mindezt pedig a Szentlélektől átjárva tudjuk megtenni, törekedve az igazság szerinti életre.
Tudatosítsuk magunkban, hogy mit kívánunk valakinek, amikor azt mondjuk, hogy Isten éltessen! Ezzel azt kívánjuk neki, hogy legyen a Szentlélek által élő, eleven, személyes kapcsolata az Atyával, valamint a Fiúval!
A Szentháromság titka előtt leborulva adjunk hálát azért, hogy már most a földi életünkben részünk lehet az Atya, Fiú, valamint a Szentlélek szeretet-közösségében, amely majd az örök életben vár ránk!