Évközi. 8. hét, csütörtök – 1Pét 2,2-12; Mk 10, 46-52
Vigyázunk-e hitünkre? Gondozzuk-e?
Érdemes figyelni Péter apostolra, aki levelében az újszülött kisdedek példáját állítja elénk. Ahogyan azok kívánkoznak az éltető anyatej után, ugyanúgy szükséges nekünk is kívánkozni a hamisítatlan szellemi tej után. Ugyanakkor szükséges tartózkodni azoktól a testi kívánságoktól, amelyek a lélek ellen törnek! Ha nem adunk jó tápot lelki vágyainknak, akkor az ördög gondoskodik táplálékról.
A mai evangélium vak koldusa a rendkívüli hite miatt lehet a példaképünk. Amikor észlelte, hogy nagy tömeg közeledik feléje (ráadásul azt is megtudta,
hogy a tömegben ott van a Názáreti Jézus is), nem arra használta fel a kínálkozó alkalmat, hogy több alamizsnát kérjen. Még csak nem is a testi vakságának meggyógyítását kérte, hanem a hit világosságát. Mi is ezt kérjük Jézustól!
A Márk evangéliumában szereplő első vakot (vö. Mk 8,22) mások vitték Jézus elé. Bartimeus viszont saját magától kezdett el kiáltozni, amit mások félelmükben nem mertek hangosan kimondani, hogy: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam”. Ezzel a névvel, amellyel Jézust illette („Dávid Fia”) kifejezte, hogy ő, a vak koldus tisztábban látta, hogy kicsoda Jézus, mint a tanítványok, illetve azok az emberek, akik mindvégig Vele voltak. A vak koldus kitartott a hitének megvallása mellett annak ellenére is, hogy a főpapoktól való félelem miatt megpróbálták őt elhallgattatni. Aztán amikor Jézus hívta, azonnal felugrott, eldobta kolduló foglalkozásának a kellékeit is, majd pedig odament Hozzá.
Amikor Jézus azt mondta neki, hogy „menj, a hited megmentett téged”, visszanyerve látását. Ezt követően nem ment el, hanem követte Jézust az úton. Sőt nemcsak aznap, hanem Jézus kereszthalála, valamint feltámadása után is hűséges maradt Hozzá. Nem véletlen, hogy Márk evangélista lejegyezte a nevét (Bartimeus). Bizonyára ott volt mindvégig a keresztények között.
Milyen csodálatos a szerveink működése, köztük a szemünk fénye, vagyis hogy látunk. Gondolkozzunk el azon, hogy milyen lenne az életünk, ha nem látnánk! Ennél sokkal értékesebbek Isten kegyelmi adományai, köztük a hit ajándéka! Milyen kilátástalannak tűnne az életünk, ha hit nélkül élnénk?
Tudunk-e igazi hittel fordulni Jézushoz? Aki hittel fordul Hozzá, arra Ő odafigyel. Mennyire vagyunk állhatatosak? Jézus tudta, hogy a vaknak mire van szüksége, mégis kimondatta vele. A kérés, a kérő ima bennünket is nevel. Tudjuk-e kérni azt, amire igazán szükségünk van? Mindent szükséges hittel kérni, valamint hittel elfogadni. Ezt tanuljuk meg napról-napra! Vajon mi készek vagyunk-e Jézust követni? Ő mondta, hogy akik Hozzá tartoznak, azok ismerik az ő hangját, és követik Őt.
Mindvégig kövessük Jézust, hogy Vele lehessünk mindig, az örök életben is!