Húsvét 5. hete, szombat – Jn 15,18-21
Hogyan viselkedünk, ha vallásos életünk miatt gyűlölnek vagy üldöznek minket?
Az evangélium szerinti élet szükségképpen gyűlöletet kelt a világban. Ha mi Jézus tanítása szerint élünk, már a puszta jelenlétünk is felszínre hozhatja a hitetlen emberből az idegenkedést. Amikor Jézust a születése utáni 40. napon bemutatták a templomban, Simeon megjövendölte, hogy Jézus az ellentmondás jele lesz sokak számára, hogy megnyilvánuljanak sok szív titkos gondolatai (vö. Lk 2,34-35). Ez Jézus követőire is érvényes, akikben Ő él.
A velünk szemben megnyilvánuló gyűlölettel kapcsolatban ugyanaz a helyzet, mint az üldöztetéssel. Jézus mondta: „Ha a világból volnátok, szeretne titeket a világ, mint övéit. De ti nem vagytok a világból, mert kiválasztottalak titeket a világból; ezért gyűlöl benneteket a világ… Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak”.
Ezek alapján elmondhatjuk, hogy nemcsak arról lehet felismerni Jézus tanítványait, hogy szeretik egymást, hanem arról is, hogy akik nem hisznek Jézusban, azok gyűlölik, sőt üldözik őket. Tehát a Jézusban hívők Jézusért szeretik egymást, a nem hívők pedig Jézus miatt gyűlölik őket. Amíg Jézus szeretete az egyik embert szeretetre készteti, a másikban gyűlöletet fakaszt, ugyanennek a szeretetnek a láttán.
Valószínűleg kerültünk már olyan helyzetbe, amikor hitünk miatt nemtetszéssel vagy gyűlölettel találkoztunk. Nagyon nehéz ilyenkor a negatív megnyilvánulásokat békésen, szelíden, sőt szeretettel tűrni. Nagyon sok tudatos belső munkába, valamint sok időbe telik, amíg ezek fogadására fel tudunk készülni.
Ne legyünk naiv álmodozók! Ne gondoljuk, hogy Jézus örömhíre egy csapásra jóvá tesz mindenkit! A szelíd, jóságos Jézust sem szerette mindenki, az ő tanítását sem követte mindenki, az ő személye sem volt kedves mindenki számára. De ha gyűlölettel válaszolunk a gyűlöletre, vagy megvetjük azokat, akik megvetnek minket, akkor nemcsak a világban erősítjük a gyűlöletet, hanem magunkban is meghasonlottságot idézünk elő.
Nem elég kívülről báránynak látszanunk! Úgy menjünk az ember-farkasok közé, mint Jézus, az Isten Báránya, Aki magára vette a világ bűneit!
Pál apostolhoz hasonlóan Istentől kapott éjszakai látomásunkban mi is halljuk meg azt a kétségbeesett kiáltást, amely ma is feltör a hanyatló Európa polgárainak szíve mélyéből, hogy: „Jöjj…, és segíts rajtunk!” Vállalkozzunk nemcsak saját környezetünk, hanem ezáltal egész Európa megmentésére!
Hogy ezt a küldetésünket teljesíteni tudjuk, kérjük a Szentlélek Úristent, hogy tanítson meg minket „a mindig türelmes, kedves szeretetre, amely nem féltékeny, nem kérkedik, nem önző, nem ingerlékeny! Olyan szeretetre, amely az igazság öröméről tanúskodik, és mindig kész megbocsátani, hinni, remélni és tűrni! Ámen!” (Kalkuttai Teréz anya)