Nagyböjt 4. hete, szerda – Iz 49,8-15; Jn 5,17-30
Igyekszünk-e Isten szeretetét egyre jobban megismerni, valamint viszonozni?
Mivel a nagyböjti időszakból virágvasárnapig már csak alig két hét van hátra, életünk különböző területeinek felülvizsgálása során egyre inkább a legfontosabb teendőkre érdemes irányítani a figyelmünket.
Életünk alapvetően kapcsolatokból áll. Amilyenek a kapcsolataink, olyan értékes az életünk. Ezért a kapcsolataink megújítására törekedjünk! Mivel pedig minden kapcsolatunk az Istennel való kapcsolatunktól függ, ezért a legfontosabb feladatunk a három isteni Személlyel való kapcsolataink ápolása. Ezeket igyekezzünk egyre élőbbé, személyesebbé tenni!
Jézus az utolsó vacsorán mondja, hogy: „Az az örök élet, hogy ismerjenek Téged,… és akit küldtél” (Jn 17,3). Vajon törekszünk-e Istent egyre jobban megismerni, az ő szeretetét viszonozni, valamint embertársainknak továbbadni?
Jézus azt is mondta az utolsó vacsorán, hogy: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket” (Jn 15,9). Ti pedig „szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket” (Jn 15,12)! Ebből következik, hogy egymással való kapcsolataink mintája a három isteni Személynek egymással való kapcsolata.
A mai evangéliumban hallottuk Jézusnak azt a kijelentését, hogy: „Az én Atyám szüntelenül munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is”. Azt is mondta, hogy: „Amit… az Atya cselekszik, azt cselekszi a Fiú is”. Tehát az Atya, valamint a Fiú munkálkodása nem fejeződött be a világ teremtésével. Őket követve nekünk is szükséges állandóan munkálkodnunk kapcsolataink elmélyítésén!
A Jelenések könyvében mondja a Lélek az efezusi egyháznak, hogy: „Tudok tetteidről, fáradozásaidról és kitartásodról… De van egy kifogásom ellened, az, hogy kezdeti szeretetedtől eltértél” (Jel 2,2-4). Igyekezzünk mindennapi feladatainkat mi is egyre nagyobb szeretettel teljesítsük!
Hogy mennyire szeret minket az Isten, arról Izaiás könyvében olvastunk egy szép hasonlatot. Előfordulhat, hogy az asszony megfeledkezik méhe gyümölcséről, de az Isten nem feledkezik meg rólunk.
A mai evangéliumi részletből azt is újra megtudhatjuk, hogy nem Jézus ítél arról, hogy az örök üdvösségre, vagy az örök kárhozatra jutunk. Mi magunk döntünk arról, hogy elfogadjuk-e az Isten szeretetét, vagy nem.
A mai evangélium arra is felszólít minket, hogy ahogyan Jézus mindenben együttműködik az Atyával, úgy mi se tegyünk semmit nélküle, vagyis működjünk együtt Jézussal. Ő mondta, hogy: „nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5).
Assisi Szent Ferenc nekünk is mondja: „Kezdjük el már igazán szeretni Istent!” Kérjük ehhez a Szentlélek segítségét!