Nagyböjt 5. hete, hétfő – Dán 13,41-62, Jn 8,12-20
Törődünk-e a saját szívünkkel?
A hosszú ószövetségi olvasmány arról szól, hogy a bujaság idős korban is teljesen el tudja borítani annak az embernek az érzésvilágát, fantáziáját, aki nem vigyáz a saját gondolataira, vágyaira.
Jézus tanítása szerint: „belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség,…” (Mk 7,21). A helytelen vágyak, szándékok, indulatok a szívünkben születnek meg. Ha nem teszünk ellenük, akkor felerősödnek, eluralkodnak rajtunk, azután helytelen cselekedetek megtételéhez vezetnek. Minden életszakaszra érvényes a Példabeszédek könyvének a tanácsa, hogy: „Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet” (Péld 4,23).
A mai evangélium alapján Jézus két kijelentésére érdemes figyelnünk.
l. „Én vagyok a világ világossága”. Engedjük, hogy Jézus a tanításával beragyogja szívünk legtitkosabb rejtekeit! Azután a Szentlélekkel együttműködve tegyünk rendet a szívünkben!
2. „Én nem mondok senkiről ítéletet”.
Jézus nem azért jött, hogy ítélkezzék, hanem hogy a tévelygőket hívja, és elvegye vétkeiket. Az igazi bűnbánat által tudunk teljesen megtisztulni!
A saját lelkiismeretünket vizsgálgassuk, ne a másokét! Azokra a botlásainkra kapunk bocsánatot, amelyeket elismerünk, illetve megbánunk. Aki megítél, az tévedhet. Viszont aki megbocsát, az sohasem téved.
Imádkozzunk Reményik Sándor Ne ítélj című versével:
„Istenem, add, hogy ne ítéljek!
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek!
Istenem, add, hogy ne bíráljak!
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak!
A dolgok olyan bonyolultak.
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak,
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk.
S a dolgok olyan bonyolultak.”
Az ítélet az Isten dolga, illetve az ő joga! Jézus mondta: „Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni” (Mt 7,1-2).