Nagyszerda – Iz 50,4-9a; Mt 26,14-25
Milyen lelkülettel készülünk Húsvét megünneplésére?
Jézus, valamint a környezete eltérő módon készült húsvét ünnepére. A tanítványok a húsvéti vacsorát szervezték. A vallási vezetőknek számító írástudók pedig Jézus megölésére készültek. Fontosak voltak a tettek mögött meghúzódó érzések, illetve gondolatok.
Jézus ellenfeleinek szívében negatív indulatok dúltak (az irigység, a féltékenység, a harag, a gyűlölet). A tanítványok szívében a magasztos érzések mellett különböző vágyak, illetve gondolatok kaptak helyet. Amikor Jézus megjövendölte, hogy valaki övéi közül majd elárulja Őt, a tanítványokban döbbenten visszhangzott a kérdés, amit ki is mondtak: „Csak nem én vagyok az…?” Ez a kérdés bennünk is fölmerülhet.
Számunkra azonban mindennél fontosabb tudni, hogy milyen érzésekkel, gondolatokkal készült Jézus a szenvedésére, illetve a halálára. Mert arra tanított minket, hogy akkor tartozunk Hozzá, ha Vele együtt vállaljuk a mindennapi keresztünket. Ez abból áll, hogy elfogadjuk azokat a körülményeket, amikor életünk, a kapcsolataink nem úgy alakulnak, ahogy azt mi szeretnénk.
Jézus szívében egyszerre volt jelen a fájdalom, és az öröm. Fájt Neki az emberek gonoszsága. De erősebb volt Benne az öröm, mert az Atya akaratához mindvégig hűséges maradt, valamint együtt lehetett azokkal, akik kitartottak mellette. De legfőképpen annak örült, hogy átadhatta szeretetének legnagyobb ajándékát, az örökké tartó együttlét zálogát. Azért is erősebb volt Benne az öröm, mert az utolsó vacsora estéjén minden emberi elképzelést messze felülmúló módon kinyilatkoztathatta azt, amiért erre a világra jött. Mégpedig azt, hogy az Atya annyira szereti a világot, hogy Fia által az ő életét adja nekünk. Így Isten velünk, illetve bennünk lehet mindörökké. Ezért mondta, hogy: „Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek” (Lk 22,15).
Jézus elfogadta az Atya akaratát, így az Atya felé jóvá tudta tenni az emberek engedetlenségét. Ugyanakkor az emberek felé vállalta az Atya szeretetének, türelmének, valamint a megbocsátásának a közvetítését. Tudta, hogy milyen szenvedés vár Rá. De azt is tudta, hogy az Atya mellette áll, ezért nem vall szégyent, hanem kereszthalálával beteljesít mindent.
A húsvéti esemény fordulatot jelentett nemcsak Jézus életében, hanem az egész emberiség életében is. A mostani húsvét legyen jelentős esemény, fordulat a mi életünkben is! Úgy készüljünk ennek a húsvétnak a megünneplésére, ahogy Pál apostol kérte: „Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt” (Fil 2,5)!
Amikor vállaljuk a magunk keresztjét (felajánlva azokért, akiket szeretünk), bárcsak azt érezhetnénk mindig, amit Pál apostol írt, hogy: „Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára” (Kol 1,24).