Nagyböjt 3. vasárnapja – Kiv 17,3-7; Róm 5,1-8; Jn 4,5-42
Mennyire volt eredményes az eddigi nagyböjti időszakunk? A Nagyböjt latin neve „Quadradesima”, 40 hétköznap. Ebből 16 már eltelt. Mi a tervünk a nagyböjti időszak további részére?
A nagyböjti időszak közepére érve érdemes megfogalmazni, hogy mit várunk az élettől, az Istentől, valamint hogy konkrétan mit szeretnénk elérni ebben a nagyböjti időszakban? Törekszünk-e egyre személyesebb kapcsolatot ápolni Jézussal, akarjuk-e megújítani kapcsolatainkat embertársainkkal?
Az evangéliumi történetben szereplő asszony valószínűleg már nem volt fiatal. Talán már semmit sem remélt a jövőtől, semmit sem várt az élettől, nem nagyon lehettek már vágyálmai. Jézus tudta, hogy ennek az asszonynak Rá van szüksége, a kielégítetlen és beteljesületlen szomjúsága, az igazi szeretet utáni vágya miatt. Mert senkitől nem kaphatott igazi szeretet.
Ő minket is vár a meglepetések kútjához, mint ahogyan várta a szamariai asszonyt, az öt rosszul sikerült házastársi kapcsolatával a háta mögött. A kérdés csupán az, hogy mi szomjazunk-e arra az élő vízre, arra az élő hitre, aki maga Jézus, és vágyódunk-e arra az igazi szeretetre, amit Jézus szeretne adni nekünk?
Esetleg minket is érhettek már kiábrándulások, csalódások. Jézus kész kinyilvánítani nekünk is az életünkre vonatkozó igazságot. Bennünket is hív egy új irányvételre, egy megújult életre.
Legyünk készek arra, hogy rendezzük eddigi életünket, kapcsolatainkat a Jézussal való beszélgetés, a tőle kapott felismerések alapján! Ismerjük fel, hogy lelkünk legmélyebb vágyait csupán maga Isten képes betölteni! Ő tudja a szeretet utáni szomjunkat oltani az élet vizével, az élő hittel, a Szentlélek által.
Vallásos gyakorlatainkba, főleg imádságainkba csupán ak a Szentlélek tud lelket, életet önteni. Higgyünk Jézusnak, hogy számunkra is eljött az óra, „már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat vár”.
A Lélekben való imádásról Pál apostol így ír: „Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk,… Ő tudja, hogy mi a lelkünk kívánsága” (Róm 8,26-27.). Az a szeretet, amellyel az Atya, illetve a Fiú szereti egymást, illetve minket is.
Igazságban pedig akkor imádjuk az Atyát, ha elfogadjuk, hogy mindnyájan bűnösök vagyunk. Ez az igazság. Jézus pedig azért jött, hogy elvegye bűneinket.
A mai evangéliumi részlet nekünk szóló üzenete az a nagy meglepetés, hogy nemcsak mi vágyódunk a szeretetre, hanem Isten is vágyódik a mi szeretetünkre. Engedjük, hogy elvegye bűneinket! A kereszten ezért mondta Jézus, hogy „Szomjazom” (Jn 19,28). Ne viselkedjünk úgy, minta a szamariai asszony, akinek kezében ott volt a korsó, mellettük pedig a kút, mégsem adott inni a Mesternek. Mi adjuk Neki bűneinket!