Nagyböjt 4. vasárnapja – Laetare vasárnap

Nagyböjt 4. („az öröm”) vasárnapja – Jn 3, 14-21

Vajon eltölt-e minket az öröm, amikor gyónunk?
(Mi hogyan éljük meg a gyóntatás szolgálatát?)

Minden gyóntatás előtt, valamint utána is hálát adok Istennek azért a nagy ajándékért, hogy közvetítője lehetek annak a mindennél nagyobb örömnek, amelyről Jézus azt mondta, hogy: „Nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen” (Lk 15,7). A gyónás kezdetén az Atya, a Fiú, és a Szentlélek irgalmas szeretetére gondoljunk (mi is erre gondolunk), valamint arra, hogy hasonló csoda történik, mint az ember teremtésekor. A vigasztaló Szentlelket, Isten éltető Lelkét kapjuk, Jézus vigasztalásával együtt. Bátran mondjunk el mindent, hogy részünk legyen a bocsánatban, valamint a vigasztalásban!

Lukács evangélista jegyezte le Jézusnak azt a mondatát, hogy: „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8). Jézus az Isten irgalmas szeretetébe vette hitre gondol.

Jézus szerint az újjászületés egyik feltétele, hogy: „Aki nem vízből és Lélekből születik, az nem megy be Isten Országába” (Jn 3,5). A másik feltétel pedig az Isten irgalmas szeretetébe vetett hit.

A mai evangéliumban Jézus azt is megmondta, hogy mi az Isten irgalmas szeretetébe vetett hit alapja. Elhangzott az ő szájából az egész Szentírás legmegrendítőbb kulcsmondata: „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”.

Rajtunk a sor, hogy ezeket a szavakat magunkra alkalmazzuk, egyes szám első személyében (Úgy szeretett engem az Isten, hogy egyszülött Fiát adta értem). Ennyire szeret engem az Isten. Ennyire értékes vagyok az ő szemében. Az ő irgalma újjáteremt engem az örök életre.

Nagy vigasztalás, valamint bátorítás számunkra Jézusnak az a mondata, amelyik az Isten szeretetéről tanúskodó mondata után következik, hogy: „Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ”. Az ítélethozatalban Isten nem bíróként lép fel, hanem mint ügyvéd, illetve orvos.

Majd így folytatja: „Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában”. Ez azt jelenti, hogy aki bűnbánatot tart, valamint hisz Jézus megváltó szeretetében, annak lehetővé válik az újrakezdés. Újra élhetjük Isten életét. Jézus az elesettségünkből is föl tud emelni, újjá tud teremteni minket, ha hiszünk az ő irgalmas, megbocsátó szeretetében.

Nagyon fontos, hogy ne szorongással, hanem bizakodással, illetve azzal a tudattal készüljünk a szentgyónásra, utána pedig azzal a tudattal távozzunk, hogy nagy örömet okoztunk a mennyben. Ez az öröm sugározzék vissza ránk olyan bőségesen, hogy másoknak is bőven jusson belőle!