Évközi 33. hét, péntek – Lk 19,45-48
Ápoljuk-e minden nap a kapcsolatunkat a Szentlélekkel, általa pedig az Atyával, valamint a Fiúval?
Tudjuk, hogy Jézus földi életének minden másodpercében meg nem szűnő egységben élt az Atyával. Bárhol volt tanítványaival, nagyon sokat imádkozott, hogy emberként egyre jobban megismerje, valamint teljesítse az Atya akaratát. Tizenkét éves korától kezdve rendszeresen fölment a jeruzsálemi templomba is, mint az Atyával való találkozás különleges színhelyére.
A mai evangéliumban az imádság házának nevezte a jeruzsálemi templomot. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy templomnak azt a helyet mondjuk, ahol nem csupán imádkoznak, hanem ahol áldozatokat is bemutatnak! Ez egyedül a jeruzsálemi templomban történt.
Az Újszövetségben maga Jézus lett a templom, valamint az ő Titokzatos Teste, az Egyház, ahol megerősíthetjük kapcsolatunkat Istennel. Pál apostol azt is tanította, hogy a keresztség által: „Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek” (1Kor 3,16). De ahogyan a kőből épült templomokat folyamatosan gondozni, tisztítani, renoválni szükséges, ugyanígy az élő sejtekből épült templomot is. Az Egyházunkat, illetve benne magunkat gyakran szükséges megtisztítani, hasonlóan ahhoz a nagytakarításhoz, amelyet Jézus végzett a jeruzsálemi templomban.
Ahogy a kereskedők rablóbarlanggá tették a jeruzsálemi templomot, úgy a mi szívünk temploma is rablóbarlanggá válhat a kapzsiság, az önzés által.
Azt is érdemes tudnunk, hogy az önzés mérge ellen nem elegendő a védőfelszerelés, hanem okos védekezési módra is szükség van. Mivel ezen a világon minden a kisebb ellenállás, a kisebb töltés, valamint a kisebb nyomás felé áramlik, ezért magunkban szükséges biztosítani nagyobb teret Istennek! A Szentlélek segítségével erősítsük meg az az Atyával, valamint a Fiúval való való személyes kapcsolatunkat! Így tudjuk megakadályozni, hogy megtisztított templomunkba ne szennyezze be a gonosz.
A mai evangéliumi részlet úgy fejeződik be, hogy Jézus „életére törtek”, de nem tudták, mit tegyenek, „mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta (tanítását)”. Nem mertek nyíltan, erőszakkal föllépni Jézus ellen, mert egyelőre még féltek a néptől. Aztán később majd ugyanez a tömeg kérte az ő megfeszítését.
Engedjük, hogy Jézus az ő tanításával, valamint a Szentlélek erejével gyakran tisztítsa meg a mi szívünk templomát is! Segítsen megszabadulni anyagias, önző vágyainktól!
Sok múlik azon, hogy milyen odaadással hallgatjuk, valamint követjük Jézust. Ne Krisztus keresztre feszítésében vegyünk részt, hanem tegyünk meg mindent azért, hogy megdicsőüljön bennünk Krisztus, életünkben, valamint a halálunkban egyaránt!