Évközi 34. hét, péntek – Jel 20,1-4.11-21,2; Lk 21,29-33
Mit tartunk a legfontosabbnak az életünkben?
Hogyan ápoljuk kapcsolatainkat?
Jézus tanítása szerint Isten országa (a végidő, az ítélet) már megkezdődött, azaz már most is a végső időben élünk.
Az evangéliumban Jézus továbbra sem beszélt konkrét időpontról. Viszont azt mondta, hogy: „Nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.”. Nem csupán arra vonatkozik ez a kijelentés, hogy a világ elmúlása után is igazság marad az ő tanítása, hanem arra is, hogy ebben a világban minden kor embere számára érvényes, időszerű a krisztusi tanítás.
Jézus tanításának hallgatására, valamint megtartására azért van szükségünk, mert ezek az örök élet igéi számunkra. A tanítás elfogadása vagy elutasítása, illetve annak megvalósítása vagy elvetése döntő fontosságú számunkra az üdvösség elnyerése szempontjából.
Ne engedjük, hogy bárki félrevezessen, vagy elbizonytalanítson minket! Az elmúlhatatlannak tűnő mindenség el fog múlni. Ezzel szemben Jézus szavai soha nem veszítik érvényüket. Nem csupán a világ elmúlása után marad érvényes az ő tanítása, hanem már most is az.
A Jézus óta eltelt két évezred során (de még az utóbbi száz évben is) nagyon sok elmélet, valamint ideológia jelent meg, illetve eltűnt. Ez bekövetkezett akár néhány rövid évtized alatt, mert csupán emberi tanítások voltak, amelyeket nem lehetett életté váltani.
Krisztus tanítása viszont élhető, sőt, örök érvényű tanítás. Oly annyira, hogy ha szerinte élünk, akkor újabb hosszú távra megmarad a közsségünk. Kapcsolataink nem csupán tartósak, hanem egyre szebbek, gazdagabbak lesznek. Sőt, ezek a kapcsolatok megmaradnak, kiteljesednek az örök életben. Ezért ezek a legfontosabbak a földi életünkben, ezért szükséges ápolnunk azokat. Ezért van szükségünk arra, hogy naponta táplálkozzunk az örök élet tanításával, valamint az örök élet kenyerével.