Évközi 30. hét, péntek – Lk 14, 1-6
Válaszolunk-e Jézus kérdéseire? Hogyan szenteljük meg a vasárnapot?
Amikor Jézus az első kérdést feltette, hogy „Szabad-e szombaton gyógyítani?”, a farizeusok azért hallgat(hat)tak, mert nem akartak lelepleződni, nehogy kiderüljön, hogy egyrészt a gondolkodásuk mennyire kicsinyes, korlátolt, sőt embertelen (szeretetlen). Másrészt, mert már régen nem a törvény szavainak értelmezése, illetve megtartása érdekelte őket, hanem hogyan okozhatnák Jézus vesztét.
A Prédikátor könyvében olvassuk, hogy megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a szólásnak (vö. Préd 3,7). Baj, ha valaki akkor beszél, amikor érdemes lenne hallgatnia, de az is baj, ha hallgat, amikor jó lenne megszólalnia.
Akit Jézus kérdez, az ne térjen ki a válaszadás elől! A törvénytudók némasága már a Jézussal való párbeszéd befagyasztása, a kapcsolat megszakítása. Nem akarták kimondani, hogy Jézusnak igaza van.
Amikor Jézus ismét megkérdezte őket a végveszélybe került állataik megmentéséről, „azok semmit sem tudtak felelni neki”. Egyre nagyobb erővel sodródtak az örök elnémulás felé, ahol az emésztő gyűlölet, illetve a fojtogató düh szorításában már nem voltak képesek emberi szóra, csak a fogukat csikorgatták tehetetlenül. Aztán eljön az idő, amikor Jézus már néma marad, a kérdések, a válaszok ideje lejár. Már csak a „Keresztre vele!”, valamint a „Feszítsd meg!” szavakat ordibálják.
Vajon mi meghalljuk-e Jézus hozzánk intézett kérdéseit, illetve tudunk-e helyes választ adni Jézus kérdéseire?! Tudjuk-e például, hogy mit nem érdemes, és mit szükséges tennünk vasárnap? Vajon igyekszünk-e ünneppé tenni, vagyis megszentelni a vasárnapot?
Ugye, tudjuk, hogy az olyan tevékenységektől érdemes tartózkodnunk, amelyek akadályozzák az Isten iránti tiszteletet (legfőképpen a szentmisén való részvételt), az irgalmasság cselekedeteinek a gyakorlását, valamint a test, illetve a lélek számára szükséges pihenést!
Hogyan készülünk a szentmisére? Hogyan törődünk a szentmisén hallottakkal?
Azzal is megszenteljük a vasárnapot, ha nagyobb figyelmet fordítunk hozzátartozóinkra, mint hétköznap. Szakítsunk időt az egymás iránti komoly beszélgetésekre, legfőképpen a gyöngélkedőkre, a betegekre, az öregekre! Ügyelünk arra is, hogy mindenkinek legyen elegendő pihenő, illetve szabad ideje a családi, kulturális, társadalmi, vallásos életének ápolására, valamint fejlesztésére!
Hogy mindez megvalósulhasson, szükséges részt vennünk már a vasárnap méltó megünneplésére való felkészülésben is (a hét közbeni bevásárlásban, a szombati takarításban), vasárnap pedig az asztal megterítésében, az étkezés(ek) utáni elpakolásban, a mosogatásban, stb.
Feleljünk Jézus kérdésére, hogy mit (nem) érdemes, illetve mit szükséges tenni azért, hogy valóban megszenteljük a vasárnapokat. Ez által mi is megszentelődünk, vagyis úgy ápoljuk kapcsolatainkat Istennel, valamint egymással, hogy üdvözüljünk.