November 30. Szent András apostol – Mt 4,18-22
Igyekszünk-e teljesíteni missziós küldetésünket?
Máté evangélista leírásában túl egyszerűnek tűnhet a mai evangéliumban szereplő négy apostol meghívása. Eszerint Jézus egyszerűen meglátta Andrást, valamint testvérét (Pétert), amikor „éppen hálót vetettek a tengerbe”, majd meghívta őket. Ugyanígy Jakabot, illetve testvérét Jánost is. „Erre azok otthagyták hálóikat, és követték Őt”.
András idősebb volt Péternél. Nem tudjuk, hogy volt-e családja. Annyit viszont tudunk róla, hogy előzőleg Keresztelő János tanítványa volt. Majd öccsét, Pétert elvitte Jézushoz. Akkor egy napot már Nála töltöttek. Péter apostolnak volt családja, mert később Kafarnaumban Jézus meggyógyította az anyósát.
Fülöppel együtt András vitte Jézushoz az érdeklődő pogányokat. Mindig nagyon figyelmes közvetítő volt. Az egyik kenyérszaporítás előtt ő szólt Jézusnak, hogy egy fiúnak van 5 árpakenyere, valamint 2 hala (vö. Jn 6,9).
Jó tudni, hogy két kenyérszaporítási csoda is volt. Máté evangéliumában Jézus egymás után említi, hogy egyik alkalommal 5 kenyeret adott ötezer embernek, a másik alkalommal pedig 7 kenyeret adott négyezer embernek (vö. Mt 16,9-10).
Jézus egyik alkalommal sem a semmiből adott rengeteg kenyeret, hanem a tanítványoknál levő kenyerekből (vö. Mt 15,34-37). Azután őket kérte meg a kenyerek szétosztására, illetve a maradék összeszedésére.
Figyelmet érdemel, hogy Jézus nem rendkívüli vallásos környezetben, nem istentisztelet közben, a templomban vagy valamelyik zsinagógában, nem is imádság vagy elmélkedés közben hívta meg őket. Hétköznapi elfoglaltságuk, a mindennapi munkájuk közben hívta meg apostolait.
Jézus a meghívott apostolok példájára velünk is így tesz. Nem feltétlenül itt a templomban, vagy otthon, imádságaink közben szólít meg minket, hanem éppen akkor, amikor a megszokott munkánkat végezzük.
Ezért legyünk éberek, figyelmesek! Vegyük észre, amikor Jézus megáll mellettünk, majd pedig arra hív, hogy csatlakozzunk Hozzá. Ez után a Vele való együttlét indítson minket arra, hogy másokat is elvezessünk Hozzá, elsősorban a ránk bízottakat, akikkel együtt élünk!
Működjünk mi is közre a Mennyei Atya akaratának teljesítésében! Ő „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (1Tim 2,4). Ha üdvözülni akarunk, akkor mások üdvösségének szolgálatában is szükséges részt vennünk. Jézus általunk akarja végezni üdvözítő munkáját. Ő felhasználja mindazt, amit átadunk Neki. Segítségünket kéri, hogy jóságának közvetítői, szeretetének továbbadói legyünk.
Önmagát adja nekünk, hogy Őt adhassuk tovább embertársainknak. Így egy családba gyűjthet minket, nem csupán ebben a földi életben, hanem az örök életben is. Az a remény éltesen minket, hogy akikről egész novemberben megemlékeztünk, azokkal Általa együtt lehetünk mindig a boldog örök életben!