Évközi 27. hét, péntek – Lk 11,15-26
Vajon jóhiszeműek, jóindulatúak vagyunk-e?
Ne feledkezzünk meg arról, hogy szennyezett, sőt erősen mérgezett környezetben élünk. Azt se felejtsük, hogy két egymással ellentétes erő kereszttüzében vagyunk, ahol a küzdelem Isten, illetve a sátán között folyik.
A sátán görög neve Diábolosz (szétválasztó, megosztó, az ellenségeskedés, a békétlenség szerzője, illetve szítója). Célja az emberek feletti pozíciójának a megszerzése, megerősítése, és védelme. Eszközei a hazugság, valamint a gyűlölet. Legfőbb törekvése, hogy viszályokat keltsen. Pedig ahogyan Jézus a mai evangéliumban mondta, hogy: „Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik”. Ha egy közösség tagjai egymás ellen fordulnak, annak a közösségnek ütött a végórája.
Azt is találóan mondta a sátánról, hogy ő a „hazugság atyja” (Jn 8,44). A farizeusok pedig azzal az elképesztően hazug váddal illették Jézust, hogy: „az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket”.
A Jézus korabeli zsidók abból a tapasztalatból indultak ki, hogy a gonosz lelkek befolyása az emberekre annyira erős, hogy attól sem önmaga erejével, sem más ember segítségével nem lehet megszabadulni. Ezért szerintük az emberi képességeknél nagyobb erőre van szükség ahhoz, hogy valakiből távozzon a gonosz. Ha Jézus képes erre, akkor vagy az Istentől, vagy az alvilág urától, a sátántól kapta hatalmát. Az ördög kiűzése után egyesek azt gondolták, hogy a sátánnal szövetkezve képes Jézus az ilyen jellegű csodákra.
Ő azonban csodálatos szelídséggel, türelemmel érvelt a hazugsággal, valamint a gyűlölettel szemben. Ő azért jött, hogy megszüntesse az ellenségeskedést, a békétlenséget.
Aki nem kötelezi el magát egyértelműen Krisztus mellett, az a sátán oldalára sodródik: „Aki nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szétszór”. Ezért állandóan, tudatosan szükséges együttműködnünk Jézussal.
De az se érezheti magát biztonságban, aki megszabadult a sátán uralma alól. A gonosz lélek ugyanis nem nyugszik bele a vereségébe, hanem fokozott erővel igyekszik újra birtokba venni az embert. A lelkünkben sem lehet űr, a lelki dolgok terén sincs vákuum. Itt is minden a kisebb nyomás felé tolódik el. Ezért a hátrahagyott üres helyet szükséges be tölteni az Atyával, a Fiúval, valamint a Szentlélekkel való erősebb személyes kapcsolattal.
Isten gondoskodott védelmünkről a sátán erőszakosságával, a gonosz démonokkal szemben. Egy külön angyalt rendelt őrzésünkre, védelmünkre. Egyszer s mindenkorra hatalmazzuk fel őt, hogy figyelmeztessen minket, ha ellanyhulnánk, vagy engednénk a viszálykodásra hajlamos természetünknek.
Minden nap ismételten szükséges döntenünk arról, hogy meg akarjuk-e valósítani azt, amire Isten hív. Figyeljünk Rá, a gonosz démonokkal szemben pedig hallgassunk őrangyalunkra!