Évközi 28. hét, hétfő – Lk 11,29-32
Az elmúlt időszakban növekedett-e a hitünk, a szeretetünk, illetve az örömünk?
Megdöbbentő, ha Jézus valakiről azt állítja, hogy gonosz. Különösen megdöbbentő, ha egy egész nemzedékről mondja ezt. Azokat tartjuk gonoszoknak, akikből hiányzik a jóakarat, illetve a jóra való készség. Ehelyett a rosszindulat, a rosszakarat jellemző rájuk. Jézus azért mondta kortársairól, hogy gonoszak, mert nem fogadták el az ő tanítását az Isten Országának örömhíréről, továbbá nem tartottak bűnbánatot. Pedig ezzel kezdte nyilvános működését. Első kimondott szavai Márk evangéliuma szerint ezek voltak: „Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten Országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,15).
Vajon rólunk mi a véleménye Jézusnak? Hajlandóak vagyunk-e magunkra alkalmazni, valamint követni az ő tanítását, akár a Szentírást olvasva, akár az igehirdetőinket hallgatva? Legfőképpen pedig, hogy folyamatos-e a megtérésünk? Vajon nem lankad-e a jóra való törekvésünk? Erősödik-e a hitünk, növekszik-e a hitünkből fakadó örömünk? Keressük-e, illetve teljesítjük-e Isten akaratát? Kitartóan hiszünk-e Isten szeretetében, melynek legnagyobb bizonyítéka, hogy Isten egyszülött Fiát is nekünk adta? Fiát adta nekünk, Aki szeretetből meghalt értünk, majd föltámadt, és az Atyával együtt elküldte nekünk a Szentlelket, hogy örök életünk legyen.
Ha a gonosz nemzedékhez hasonlóan mi is Isten szeretetének újabb bizonyítékait követeljük, és nem arra törekszünk, hogy Isten szeretetét viszonozzuk, akkor az Emberfia már csak akkor lesz jel számunkra, amikor ítéletre jön, majd pedig a szeretet tetteit fogja számon kérni rajtunk. Akkor már nem a hitre, sem az üdvösségre vivő jel lesz számunkra, hanem a hitetlenséget, valamint a szeretetlenséget elítélő bíró. Ne feledjük, mit mondott Jézus: „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8). Valószínűleg az Isten irgalmas szeretetébe vetett hitre gondolt.
Mindennap az Isten szeretetéről tanúskodó csodák áradatában élünk. Ezek között a legnagyobb, hogy Isten jelen van köztünk. Ez akkor is így van, ha nem látjuk, vagy nem érezzük, vagy éppen megpróbáltatások érnek minket. Vajon nem feledkezünk-e meg arról, hogy Jézus érzékelhető módon is állandóan jelen van köztünk az Oltáriszentségben? Minden szeretetnek a leghitelesebb bizonyítéka az, hogy az egy közösségbe, illetve egy családba tartozó személyek mennyit, és mennyire akarnak együtt lenni egymással. Érdemes lelkiismeret-vizsgálatot tartanunk, hogy mennyi időt töltünk az Oltáriszentség előtt, mennyire élünk Isten jelenlétében.
Szeretetünk növekedésének a segítője, ha ápoljuk Istennel, valamint egymással a személyes kapcsolatot. Ezen kívül, ha szeretettel szolgáljuk azokat, akiket Isten általunk is akar szeretni, illetve a mi segítségünkkel tud elvezetni az üdvösségre.