Évközi 28. hét, kedd – Lk 11,37-41
Mennyire vigyázunk lelkünk tisztaságára?
A vallásos zsidókban már Krisztus előtt tudatosult, hogy súlyosan szennyezett lelki környezetben élnek. Ezért a piacról hozott élelmet, valamint az edényeket elsősorban nem egészségügyi okokból mosták meg, hanem inkább azért, mert tisztátalan ember keze érintette. Szerintük ezzel azok a tárgyak is tisztátalanná váltak. De már a próféták is hirdették, hogy a szertartásoknak önmagukban nincs semmi értelmük, ha nem járnak belső megtisztulással. Isten előtt a lelkület, a szándék megtisztítása a fontos.
Jézus ezt a tanítást folytatta, amikor a (törvények külső megtartására kényes, gazdag) farizeusnál vendégeskedve étkezés előtt tudatosan nem mosott kezet. Biztos, hogy ezt nem feledékenységből tette, hiszen sok minden eszébe juttathatta, hogy szükséges lenne kezet mosni (a feltűnő helyen levő mosdótál, a törülközőt tartó szolga, a másik vendég, aki kezet mosott, stb.). Jézus fel akarta hívni a figyelmet arra, hogy az igazi megtisztulás belülről fakad. Az ember nem azzal lesz tisztává, hogy az edények külsejét mosogatja, hanem azzal, hogy azok tartalmát másokkal megosztja. Így szabadul meg ugyanis az önzéstől, illetve a kapzsiságtól, amelyek belülről teszik az embert tisztátalanná.
A tisztaság tehát nem a többi embertől való távolság tartásával, hanem éppen ellenkezőleg, az emberek felé való szívbéli oda fordulással, az áldozatos szeretet cselekedetei által érhető el.
Az alamizsnálkodás önmagában nem tesz tisztává. Viszont aki kitart az érdek nélküli szeretetben, aki a viszonzás elvárása nélkül, okosan megosztja idejét, energiáját, anyagi javait a rászorulók között, az alkalmassá teszi magát arra, hogy eljusson a szív tisztaságára. Az irgalmasság cselekedetei belülről formálnak át minket.
Jézus a tisztaság forrásaként magát Istent nevezi meg. Az az ember tudja megosztani javait a viszonzás elvárása nélkül, akiben az érdek nélküli, önzetlen szeretet él, azért, mert minden gazdagsága az Isten.
Hogy óvni tudjuk magunkat a világ káros mérgeitől, ahhoz arra van szükségünk, hogy személyesen jelen legyen bennünk az Isten. Ezt a rendszeres, mindennapi imádsággal, a szentmiséken való aktív részvétellel, a szentáldozással, valamint a szentgyónással érhetjük el. Tévhit azt gondolni, hogy saját erőnkből megtisztulhatunk, illetve üdvözülhetünk. Egyedül Isten tisztíthat meg, és Ő üdvözíthet bennünket. Assisi Szent Ferenc szerint is akkor lesz tiszta a szívünk, ha mindig az élő Istenre figyelünk.
Már a Bölcsesség könyve is figyelmeztet, hogy: „Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet” (Péld 4,23). Ne engedjük, hogy bármiféle önző, erőszakos (azaz tisztátalan) gondolat, vágy, érzelem megtelepedjen a szívünkben!
Imádkozzuk gyakran az 51. zsoltárból vett fohászt: Istenem, „teremts új szívet belém, s éleszd fel bennem újra az erős lelkületet” (Zsolt 51,12)! Isten legyen a mi gazdagságunk, valamint minden vágyunk beteljesítője!