Évközi 28. hét, péntek – Róm 4,1-8; Lk 12,1-7
Mit jelent az, hogy egyedül a hit üdvözíthet minket?
A tegnapi szentleckében szó szerint az állt, hogy az ember a hit által válik kedvessé Isten előtt (vö. Róm 3,28). Amikor Jézus a mennybemenetele előtt elküldte tanítványait az evangélium hirdetésére, azt mondta: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik” (Mk 16,16).
A mai szentleckében is a hit jelentőségéről írt szent Pál. Az evangéliumban Jézus is az igaz hit fontosságát emelte ki, amikor arról beszélt, hogy a tanítványok őrizkedjenek a „farizeusok kovászától”, amely alatt a képmutatást, az alakoskodást, a külsőséges vallásosságot értette. Jézus mindig a szív vallásosságát hirdette (az őszinte hitet, illetve az engedelmességet). Szükséges, hogy a tanítványt lelke mélyéig áthassa Isten igéje. Úgy is lehet mondani, hogy feltétlen bizalommal, hittel szükséges elfogadni, valamint megvalósítani Jézus tanítását. Ha ez megtörténik, akkor a világon semmiféle hatalom nem tudja legyőzni Isten igéjét.
Szent Pál a Rómaiakhoz írt levelében még hozzátette azt is, hogy Istent nem lehet lekötelezni a törvény megtartásával, azaz a parancsok teljesítésével. Hivatkozott az Ószövetségi Szentírásra, amely azt írja Ábrahámról, hogy „hitt Istennek, és ez megigazulására szolgált”.
Természetesen ne feledjük el, hogy a hitnek a cselekedetekben is szükséges megnyilvánulnia, mert a hit a cselekedetekben mutatkozik meg.
Jézusnak a mai evangéliumban elhangzott másik fontos kijelentése, hogy: „Mint barátaimnak, azt mondom nektek: ne tartsatok azoktól, akik megölik a testet, de többre nincs hatalmuk. Megmondom nektek, kitől féljetek. Féljetek attól, akinek – azonfelül, hogy megöl – arra is hatalma van, hogy kárhozatra vessen”.
Jézus félelmet állít szembe a félelemmel. Jobban szükséges félni Istentől, mint az emberektől. De az istenfélelem valójában az Istenben való bizalmat jelenti. Jézus nem ijesztgetni akar minket, hanem bizalmat akar önteni belénk. Az Atya gondoskodik rólunk (örök élettel kárpótol minket). Ez a földi életünknél is fontosabb. Hiszen földi életünk célja, valamint értelme az, hogy eljussunk az örök életre.
Az Istenben való bizalom, az igazi vallásosság éppen ezért fontos. Mert melyikünk meri állítani magáról, hogy tökéletesen, mindig meg tudja tartani pl. a főparancsot, a teljes szeretet törvényét? Ezért tehát Isten irgalmában bizakodhatunk, amelyet Ő megad nekünk, ha egyedül Benne bízunk, valamint ha törekszünk arra, hogy teljes szívünkből szeressük Őt.
Kérjük Istentől, hogy adja meg nekünk az isteni erényeket, (vagyis amelyeket az ő kegyelméből tudunk elnyerni): „az igaz hitet, a biztos reményt és a tökéletes szeretetet” (ahogyan Assisi Szent Ferenc kérte), hogy minél teljesebb életet éljünk itt a földön, aztán majd elnyerhessük az élet teljességét az örök életben!