Évközi 24. hét, csütörtök – Lk 7, 36-50
Tudjuk-e, hogy mi az életünk megújulásának a feltétele?
Legalább 100 éve már a válságok korszakát éljük, amely magában hordozza a megújulás lehetőségét. Ehhez azonban arra van szükségünk, hogy felismerjük a válság okait, valamint a kibontakozás útját. Nagy kérdés persze, hogy megtaláljuk-e a megújulás útját, illetve akarunk-e egyáltalán megújulni,
A mai evangéliumi jelenetből igazi képet kapunk Jézus megváltói tevékenységéről, amellyel Isten irgalmasságát hirdeti, valamint meg is valósítja. Ő nem azért jött, hogy elítélje a bűnös embert, hanem hogy megmentse. Lukács evangélista nem jegyezte fel a bűnbánó asszony nevét, még csak a helyet sem, ahol ez történt, mert az emberiségnek szóló üzenet a fontos. Jézus őt állította példaképül Simon farizeus számára, akit pedig ő úgy ítélt meg, hogy egy „bűnös nő”.
„Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s te nem adtál vizet a lábamra. Ez viszont könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölgette. Csókot sem adtál nekem, ez meg szüntelenül csókolgatja lábamat, amióta csak bejött. Aztán te nem kented meg fejemet olajjal. Ez meg kenetet öntött a lábamra. Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, az kevésbé szeret.”
Az egyes emberek életsorsa, de a kisebb-nagyobb nagyobb közösségek, sőt egész nemzetek története, vagyis maga a történelem is igazolja, hogy csak a Krisztusba, ezzel együtt Isten irgalmas szeretetébe vetett igazi hit, valamint a Szentlélek megvilágosító, illetve erősítő kegyelmébe vetett bizalom tesz képessé a megújulásra. Természetesen ebben nagy szerepe van a bűnbánat szentségének, amelyet a gyógyulás szentségének is szoktunk nevezni, mert ez tartalmazza a gyógyulás feltételeit, valamint egyben meg is valósítja. Nem lesz kibontakozás, illetve megújulás, amíg Krisztust, valamint az ő igaz szeretetről szóló tanítását nem fogadjuk el.
Aki megismeri Isten szeretetét, valamint hisz benne, az tudja azt is, hogy Istenben mindig lehet bízni. Nincs az a tévútra került élet, amelyből ne lenne kiút. Vagyis lehetséges az igazi megtérés, a megújulás. De ehhez nem elég a hideg ismeretekből álló hit, hanem élő hit kell, amely megtermi a szeretet gyümölcsét.
Életünk legfontosabb feladata, hogy minden(ki)nél jobban szeressük Jézust. Ennek a jele és bizonyítéka, hogy gondoskodunk azokról, akiket Ő ránk bíz, hogy törődjünk velük, hogy gondoskodjunk róluk.