Évközi 29. hét, péntek – Lk 12,54-59
Figyelünk-e a minket körülvevő jelekre?
Esetleg nem figyelünk sem az ég, sem a föld jeleire, még a közvetlen a környezetünkből érkező jelekre sem. Vajon észrevesszük-e azokat az emberekkel kapcsolatos jeleket, amelyekről Pilinszky írt a Milyen felemás című versében, hogy: „a szemek homálya pontosabb lehet a lámpafénynél, és milyen későn látjuk meg a világ örökös térdre roskadását!”
Értsük meg Kosztolányi Dezső Októberi táj című három soros versét, amely így szól:
„Piros levéltől vérző venyigék.
A sárga csöndbe lázas vallomások.
Szavak. Kiáltó, lángoló igék.” (Az ige az Isten szava.)
Nehezen ismerjük fel azokat a jeleket, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy életünknek ez az Istentől kapott időszaka az Istentől kapott véges, döntésre szánt idő, amely egyszer véget ér.
Egyéni életünk döntő korszaka ez a mostani, tőle függ a jövőnk. Most még van lehetőség a változtatásra, ha szükséges. Jóra lehet fordítani mindent. Ki lehet használni az ítéletig még hátra lévő időt! Jézus szerint most még van lehetőség, hogy tárgyaljunk ellenfelünkkel. Ha ellenben az ügy már a bíróságra kerül, akkor már nem lehet befolyásolni többé.
Miután Jézus arról beszélt, hogy tanítása békétlenséget kelthet akár még a családtagok között is, azt ajánlja, hogy keressük a békés megoldási lehetőségeket. A béke megtalálásának feltétele az igazság megtalálása. Indulat, harag, gyűlölet nélkül merjünk, akarjunk is szóba állni a más véleményen levőkkel, hogy rendezni tudjuk közös dolgainkat! Ne adjuk fel a reményt! A Szentlélek segítségével lehetséges az újjászületés, a megbékélés.
Nem azt mondta Jézus, hogy mindenki ragaszkodjon a maga igazához, vagy amit igaznak gondol ahelyett, hogy a másikra, főleg Krisztusra figyelne. Ott mindig valami baj van, ha valaki állandóan perlekedik valakivel. Közösen szükséges keresni azt az igazságot, amelyet Krisztus hirdetett. amelyre a Szentlélek tanít meg minket. Ennek elfogadása esetén a gyümölcs majd a békesség lesz. A békességre törekvőket nem véletlenül nevezi boldognak Jézus. Ahol sikerül megvalósítani a békét, ott Isten országa valósul meg.
Legyen elegendőek számunkra azok a jelek, amelyek a mi korunkban is azt jelzik, hogy Isten nem hagy magunkra minket. Minden szentmise jelezze számunkra, hogy Krisztus keresztje megszerezte nekünk a megváltást, meghozta a kiengesztelődés lehetőségét Istennel, amely a szentgyónásban tökéletesen megvalósulhat!
Minden szentmisében vegyük magunkhoz az Ige asztaláról a nekünk készített eledelt, hogy felismerjük Krisztus keresztjének jelét, amely által Krisztus békességet szerzett! Az Eucharisztia asztaláról pedig erősítsük meg magunkat az úton járók eledelével, amelyben Krisztus velünk van mindig!